CES - A korrektív gyakorlatok helye és szerepe - 2. rész

2014. február 21. 11:06 - Zopi

Miért van szükség a korrektív sportrehab (CES) gyakorlatokra?

Ha edző vagy, Te is érzed a kérdés feszítő erejét, gyógytornászként pedig a választ már talán tudod, de elképzelhető, hogy eddig csak „páciensekkel” találkoztál kórházi közegben. Az élesportot most tegyük félre, mert ott kell legkevésbé indokolni a CES létjogosultságát. Optimális CES-PES kombinációval a mozgás diszfunkciók kiküszöbölhetőek és a „gyenge láncszem” helyre hozható, védve ezzel a sportolót a sérülésektől. Tudtad, hogy a sportolóknál is a sérülések 70 % -a "nem-kontakt" kategóriába tartozik? De mi a helyzet az átlagpopulációval, akik közül sokan (de nem elegen) fitnesz terembe járnak, vagy egyéb szabadidősportos tevékenységben vesznek részt?

Ha ismered a CES módszertanát, egy új réteget célozhatsz meg munkád során, vagy a meglévő klientúrának tudsz egy új megközelítésre alapozott, minőségi preventív mozgásfejlesztést tervezni.

Az 1980-as évek közepétől napjainkig a technológia fejlődése és az automatizálás „elkezdte szedni áldozatait”.

Az otthonok és munkahelyek tele vannak olyan tevékenységekkel, melyek kevéssé, vagy egyáltalán nem követelnek fizikai aktivitást, mint például a személyi számítógép, televízió, a videó játékok. A hosszú ideig ingázók, bejárók, autóban, vonatok, buszon eltöltött napi több órás inaktivitása csak fokozza a problémát. Ráadásul a korábban kötelező tevékenységek, mint a testnevelés, vissza lettek fogva a köziskolákban. Igaz, most újra létezik a mindennapos testnevelés, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak elméleti szinten. Ahol lehet, az iskolák kibújnak-e kötelezettség alól, és ebben cinkostársak a szülők is. Következésképpen az emberek kevésbé aktívak és szabadidejükben is kevesebbet mozognak. Ide tartozik még az a sajátos magyar attitűd, melyet jól szemléltet az alábbi ábra.

Az Eurobarometer 2010-es felméréséből látszik, hogy a magyarok 79%-a egyáltalán nem, vagy alig mozog. Mily meglepő, hogy ugyanez a paraméter Hollandiában 40 %.

Tanulmányok ezrei bizonyítják, hogy a fizikai aktivitásnak milyen szerepe van a különféle betegségek (főleg az NCD – Non-Communicative Diseases – nem járványos betegségek) rizikófaktorainak csökkentésében. Ebből a legtöbb un. „ civilizációs népbetegség”, mely a jelen cikkben tárgyalt mozgásszervi panaszokkal is összefügg, az elhízásból adódik. 1985-ben az International Obesity Task Force az elhízás elterjedtségét járványnak nyilvánította. Manapság a felnőtt társadalom körülbelül egyharmada elhízott. Ez aztán tovább terjed a fiatalabb korosztályra, ahol a tinik és kamaszok 18%-át tartozik elhízott kategóriába. Ez a változás több inaktív, egészségtelen és nem funkcionális embert "termel".

Európa lakosságából:

• ~ 80 millió elhízott (= BMI >30)

1987 – minden 15-ik gyerek „obese” (elhízott)

1997 – minden 9-ik

2003 – már minden 5-ik gyerek elhízott!!!

• ~ 25 millió szív és érrendszeri betegség

• ~ 60 -165 millióan élnek derékfájdalommal

• ~ 50 millió ízületi bántalmak (osteoprosis, osteoarthritis)

Vázizom fájdalom - nézzük elsőként ezt a kategóriát.

A kutatások azt mutatják, hogy a vázizom fájdalmak sokkal gyakoribbak manapság, mint 40 éve voltak. Ez alátámasztja azt a koncepciót, hogy a csökkent aktivitás izomdiszfunkcióhoz, majd végül sérüléshez vezet.

Például (USA adat, 2007) az általános populáció a talp fascia gyulladása miatt több mint 1 millió esetben kereste fel orvosát évente, míg a bokaficam a leggyakoribb sporttal kapcsolatos sérülésnek számít.

Ezen felül a derékfájdalom az egyik leggyakrabban előforduló vázizom degeneráció, mely a felnőtt populáció majdnem 80%-át érinti. A derékfájdalom vezet az irodai dolgozóknál, de fizikai munkát végzőknél is. A munkával kapcsolatos sérüléseknek több mint egyharmada a törzset, és ennek 60%-a derekat is érinti. Az Egyesült Államokban a derék fájdalmaknak tulajdonítható éves költség több, mint 26 milliárd dollár. Magyarországon ilyen statisztikánk nincs, de az arányok hasonlóak.

A térd sérülések előfordulása is aggasztó. Az Egyesült Államokban becslés szerint 80 000 - 100 000 elülső kereszt szalag (ACL) sérülés történik évente, és ennek 70-75%-a nem-kontaktusból adódó sérülés.

Vállfájdalmak a populáció 21%-át érintik, ebből 40% egy évnél is tovább fennálló. Éves szinten ez becslések szerint 39 milliárd dollárba kerül. A váll ütődése az uralkodó diagnózis, mely a jelzett váll panaszok 40-65 %-át teszi ki.

Korrekciós Gyakorlat Folytonosság (Corrective Exercise Continuum - CEx)

Az aluledzett vagy edzetlen egyének növekvő számának következtében az emberek kevésbé vannak felkészülve, hogy részt vegyenek rekreációs és fizikai aktivitást igénylő tevékenységekben akár edzőtermen belül, akár szabadtéren. Ennek eredményképpen a mai kliensek nem terhelhetők úgy fizikailag, mint 20 éve az akkori populáció. Ezért a mai edzésprogramok nem maradhatnak olyanok, mint a múltbéli edzésprogramok! Egy érdekes statisztikát említett Füzy Gábor a múltkori PES képzésen Győrben, a mai 20 évesek és a mi korunkbeli 20 évesek között mintegy 10 000 óra mozgásdeficit van! A mai fiatalok edzés terhelhetősége jóval alatta van annak a korosztálynak, melyre a mindennapi sportolás volt jellemző, amikor a gyerek még gyalogolt az iskolába, fára mászott, és a testnevelőknek volt lehetőségük, idejük szakmai munkát végezni velük.

Mindez új gondolkodásmódot, paradigmaváltást kíván meg a fitness és sport teljesítmény fokozás területén! Gondoskodnunk kell olyan edzés és rehab programokról, melyek az egyének funkcionális képességeinek fejlesztésére, megőrzésére, helyreállítására irányulnak. Más szóval, ezeknek a programoknak figyelembe kell venni az egyént, környezetét és az edzéscélt. Fontos feltérképezni az izom kiegyensúlyozatlanságot és a mozgás hiányosságot, hogy javítsuk a funkciót és csökkentsük a sérülés veszélyét.

Ennek legjobb módja a programtervezés integrált megközelítése. Erre a megközelítésre alapozva mutatja be a National Academy of Sports Medicine a "Korrekciós Gyakorlat Folytonosság"-ot (CEx) és a mindennapi edzés programba való integrációjának fontosságát, mely külföldi csapatsport ligákban, illetve egyéni sportolóknál, klienseknél is régóta bevált és használatos módszer. (lásd blogbejegyzés ajánló a cikk végén)

A korrekciós edzésprogram a CEx-et használva négy fázist foglal magába. Elsőnek a gátló-lazító technikákat. A gátló technikákat a feszülés csökkentésére használjuk, valamint a túlságosan aktív ideg-izompólya szövetek aktivitásának csökkentésére. Ezt a Self Myofasciális Release (SMR) technika alkalmazásával tehetjük meg.

A második a nyújtó technikák alkalmazása. A nyújtó technikát az ideg-izomszövetek kiterjeszthetőségének, hosszának és mozgástartományának növelésére használjuk. Ezt különféle nyújtó technikákon keresztül tehetjük meg, mint pl. a statikus nyújtás és neuromuszkuláris nyújtás. A kurzus céljának megfelelően mi elsődlegesen a statikus nyújtásra fókuszálunk.

A harmadik az aktiváló technikák használata. Az aktiváló technikákat arra használjuk, hogy újra tanítsuk és növeljük az alulműködő szövetek aktivitását. Ezt izolált erősítő gyakorlatokon és pozicionáló izometrián keresztül tehetjük meg. A kurzus céljából kifolyólag elsődlegesen az izolált erősítésre fektetjük a hangsúlyt.

A negyedik az integráló technikák alkalmazása. Az integráló technikákat arra használjuk, hogy a kollektív szinergista funkcióit újra tanítsuk az izmok részére funkcionális progressziós mozgásokon keresztül. Ezt integrált dinamikus mozgásokkal érhetjük el.

A Korrekciós Gyakorlat Folytonosság mind a négy fázisa részletesen bemutatásra kerül a CES kurzuson.

Azonban mielőtt alkalmazzuk a Korrekciós Gyakorlat Folytonosságot, egy integrált felmérési eljárást kell végezni, hogy felmérjük a diszfunkciókat, és hogy megtervezzük a korrekciós edzésprogramot. A felmérési programnak tartalmaznia kell (de nem csak ezeket) a mozgás, mozgás-tartomány és izomerő elemzéseket, egyénekre bontva. Ez az integrált felmérési eljárás segít meghatározni mely szöveteket kell gátlását kell oldani és nyújtani, és mely szöveteket kell aktiválni és erősíteni a Korrekciós Gyakorlat Folytonosság használata során. A képzés célja érdekében mi a mozgás elemzésekre fókuszálunk, hogy a potenciális izom egyenlőtlenségeket és korrekciós stratégiát meghatározzuk.

Összefoglalás

Manapság több ember dolgozik irodákban, hosszabb munkaórában és fizikai inaktivitásban. Ez a környezet egészségtelen és nem-funkcionális embereket „termel”, diszfunkciókhoz és megnövekedett sérülésekhez vezetve. Például: lábfej és boka fájdalom, térd sérülések, derékfájdalmak és más vázizom sérülések, fájdalmak.

Amikor a mai tipikus kliensekkel és sportolókkal dolgozunk, az egészségfejlesztő és fitnesz szakembernek speciális szempontokat kell figyelembe vennie az edzés program tervezésekor. Integrált megközelítést kell alkalmaznia, hogy biztonságos programokat hozzon létre, melyek az egyének funkcionális kapacitására alapozódnak. Olyan faktorokat kell, hogy megcélozzon, mint a flexibilitás helyes formái, erő és neuromuszkuláris kontroll növelés, és különböző környezetben való edzés. Ezek az alapjai a korrekciós edzésnek és a NASM Korrekciós Gyakorlat Folytonosságnak. A CEx -ban lévő minden fázis egyszerűen követhető szisztematikus eljárást nyújt, mely segít az izom-kiegyensúlyozatlanság javításában, sérülések minimalizálásában és az eredmény maximalizálásában.

Kapcsolódó blogbejegyzések:

http://fitnesstrend.blog.hu/2014/02/19/ces_korrektiv_trener

http://fitnesstrend.blog.hu/2013/11/05/megerkezett_az_eronleti_edzok_elso_generacioja

http://fitnesstrend.blog.hu/2013/05/01/eronleti_edzes_az_usa-ban_iwi-s_szakmai_korut

http://fitnesstrend.blog.hu/2013/02/07/integralt_vagy_funkcionalis_edzes

Forrás: