FIBO 2019:
- European Fitness Forum – „Marketing and Sales in the Fitness Sector”
- FIBO Trade Show - 150 000 látogató
- FIBO Campus – 4 napos oktatási workshop program edzők részére
- FIBO Trend Award
- National Fitness Association Forum
- Accredited Training Provider Forum
- Találkozás és networking nagyszerű kollégákkal
„Ki gondolta volna?” Ha posztjaimnak valamilyen egységes címet kellene adni, biztos ezt választanám.
2010-ben voltam először a FIBO-n, akkor még Essenben rendezték, tizednyi ekkora területen. Akkor kapcsolódtam be az EuropeActive munkájába és lettem a Standard Council tagja, (később igazgató helyettese), izgatottan vetettem bele magam a nemzetközi fitnesz iparba, de el nem tudtam képzelni annak idején, hogy egyszer 150 000-es látogatottságú 4 napos rendezvénnyé, és a fitnesz, wellness, egészségfejlesztési szektor világ szinten is meghatározó eseményévé növi ki magát ez a trade show. Azt a személyt meg egyenesen tudatmódosító szer hatása alatt lévőnek néztem volna, aki azt mondja, hogy cégem az IWI, FIBO Ambassador lesz 2016-ban, én pedig előadást tarthatok a különféle kísérő fórumokon és konferenciákon.
Márpedig így történt, és ez is azt bizonyítja, hogy nem elég "jókor kell lenni jó helyen", hanem elszántan ki kell tartani a szívünkhöz, személyiségünkhöz közeli szakterület mellett, még ha az elején nem is kecsegtet sikerrel. Különösen bizsergető érzés, hogy most is azt a feltöltődést érzem, mint a 9 év alatt az összes FIBO látogatásom után, pedig most sem rakattam magamra egyetlen EMS elektródát sem. A belső vibrálás nem a zsúfolásig telt csarnokoknak, emberáradatnak, egésznapos talpalásnak, tárgyalásoknak, befogadhatatlan mennyiségű infó és látványingernek köszönhető, mert ezek inkább a végletekig kifárasztanak, de gondolom nem vagyok egyedül ezzel.
Az említett lelkesedés abból fakad, hogy óriási inspirációt jelent számomra, hogy egy ilyen fejlődőképes, innovatív üzletágban lehetek, nem csak passzív szereplőként figyelve az eseményeket. Rendkívül sok gondolattal, ötlettel, megerősítéssel gazdagodok ilyenkor, ezek az impulzusok segítik azt, hogy hosszú távon motivált lehessek. Hiszen minden vállalkozás monoton, kihívásokkal, mélypontokkal teli. Miért pont a fitnesz ipar lenne ettől mentes?
Az üzleti életben nem lehet sikeresnek lenni az íróasztal mögött ülve. Aki nem vesz részt a trendek figyelésében, adaptálásában, saját tudásának naprakészen tartásában, az lemarad. A mai tudás, holnapra már elavult. És ez érvényes az edzőkre, klubmenedzserekre, befektetőkre, a szektor többi képviselőjére is. Szerencsére egyre több magyart látok a FIBO-n, ez talán köszönhető népszerűsítő munkánknak is, ajándék belépőjegyeinknek, igaz a konferencia részen addig csak Borsos Marci IWI végzettségű edzővel találkozom, immáron harmadik éve. Marci a példa arra, hogy edzői fizetésből lehet (és kell) finanszírozni egy ilyen szakmai önfejlesztést, igazából ez ma már nem pénz, hanem attitűd kérdés. Mint ahogy a fitnesz klubok vendéglétszámának növelése és megtartása sem financiális hátterű ma már. (Lásd később "behavior management")
Mi fogott meg leginkább a mostani FIBO-n?
Szándékosan nem említem a csarnokok eszköz, koncepció, berendezés, tárgyi kínálatát, koncentráljunk egy kicsit a a szellemi töltekezést biztosító konferenciákra, melyből bizony jó pár akadt az 5 nap során, hiszen az 500 fővel teltházas EuropeActive Fitness Fórumot a nulladik napon, szerdán rendezték, amikor a 10 Hungexpo méretű csarnokban még javában folyt a standok installálása. A rendezvény fő témája idén a „Sales és Marketing a Fitnesz Szektorban” volt. (Előtte években a „Human Capital”- emberi tőke, illetve a Member Retention - vendégmegtartás. A 12 előadás közül számomra a legérdekesebb az „Európai Fitnesz Piac 2019-ben” c. elemzés volt. A Deloitte és a Europeactive minden évben kutatást végez szektorunkra vonatkozólag, növekedési trendek, statisztikák terén, összehasonlítva az egyes országokat.
Tavaly elhatároztam, hogy hazánkat is felteszem erre a térképre, és a Deloitte támogatásával meg is szerveztünk egy hazai kérdőíves lekérdezést. Sajnos az idő rövidsége miatt nem jött össze elég válaszadó, így nem lett validált az eredmény, Magyarország nincs benne a 2019-es kiadványban. Majd 2020-ban! Pedig rendkívül fontos lenne, hiszen még így a 20 éves hazai tapasztalatommal is csak becsülgetni lehet, hogy itthon mekkora a penetrációs ráta, (lakosság fitnesz klub tagságának %-os aránya) a fitnesz termek típus szerinti megoszlása, vagy pl. a szektor éves forgalma. Igaz az adatgyűjtésnek nem csak az idő rövidsége szabott gátat, hanem attitűd problémák is bejátszottak. Volt olyan magyar fitnesz klub tulajdonos, aki azt üzente, hogy majd akkor tölti ki a kérdőívet, ha a fitnesz bérletek ÁFA csökkentését megoldjuk a sertéshúshoz hasonlóan. (???) Azt gondolom, hogy az illető fordítva fekszik a fekvenyomó padon, hiszen ilyen eredményeket csak egységes, érdekvédelmi szervezetbe tömörült, lobbierővel rendelkező piac tud elérni. Mi pont ezt szervezzük az MFESZ-el, és ha ő kimarad, a partvonalról bekiabálva kivár, akkor pont hátráltatni fogja ezt fejlődési folyamatot. Mentalitás...
Érdekesek voltak az árképzési stratégiákról, a digitalizációról szóló előadások, új fitnesz klub koncepciók bemutatása, illetve a Holmes Places klubhálózat tulajdonosának őszintére sikerült marketing megoldásokat feltáró előadása. Fontos üzenet volt számomra is, hogy már nem fitneszről, wellnessről, egészségfejlesztésről beszélhetünk, ha a fő kihívást nézzük, hanem arról, hogy igazából a „behaviour management” iparágban vagyunk. Ezt mindenki értelmezze úgy, ahogy kívánja.
Sikerült a következő napokban két másik szűkebb szakmai fórumra is eljutnom, még szerencse, hiszen az egyiken én is tartottam előadást. A National Fitness Association Forum-on, Steven Ward a UkActive igazgatója mesélte el, hogy milyen stratégiai lépéseken át jutottak el oda, hogy a nagy-britanniai fitnesz szektor világszinten is a legszervezettebb legyen. Persze ehhez volt szükség kormányzati támogatásra is, melynek Theresa May (és általában a szűklátókörű, prevencióra nem adó kormányok) nem igazán örült a kép szerint! :)
Azt a bizonyos áfa kérdést is körbejártuk, hiszen erős fitnesz érdekvédelmi szövetséggel Írországban és Portugáliában is sikerült elérni a fitnesz/sport bérletek áfájának csökkentését huszonX %-ról 5 %-ra. (A Portugáloknál visszaemelték azóta, de legalább volt pár jó évük...). Poénnak rossz volt, de ámulatot kiváltottam, mert úgy kezdetem az előadásomat, hogy " I come from a country, where the VAT is 27% ! So we won the "who is in the worst VAT situation" content...
A hazai fitnesz ipart is fenyegeti a sportkártya kibocsátó közvetítő cégek (aggregátorok) haszonlefölözése. Ez a nyugati országokban már komoly méreteket öltött, ezért a legnagyobb UK fitnesz hálózat tulaja, a Pure Gym megfinanszírozott egy hatástanulmányt. Érdekes eredmény jött ki, számokkal, adatokkal példákkal alátámasztva, mely szerint a kisebb, láthatatlanabb marketingű stúdióknak megéri némileg a kooperáció, (meg persze a vendégeknek nagyon!!) de a többi nagyobb klub komoly veszélynek teszi ki magát hosszú távon, ha felelőtlenül behódol az aggregátoroknak. Márpedig hazánkban nagyjából ez a helyzet, már nem a fitnesz termek diktálnak. Ezt is csak közös érdekvédelemmel lehetne orvosolni.
A német szövetség elnöke elmondta, hogy milyen az edzőképzési duális szakképzési rendszer Németországban (hát attól még fényévekre vagyunk, hogy a kintihez hasonlóan a hazai fitnesz klubok iskolázzák be az edzőjelölteket és szakmai gyakorlaton foglalkoztassák is őket), és miként bérezik érdem, szakképzettség szerint az edzőket.
Melyek lesznek a jövő munkakörei? Milyen hatások befolyásolják majd mindezt? Nos erre is készült kutatás, melyet az Europeactive munkatársa mutatott be. Egy pár dia fotó talán segít eligazodni.
Végezetül én is tartottam egy beszámolót arról, hogy az EREPS-hez tartozó magyar edzőregiszter, a HUREPS milyen szerepet tölthet be a hazai fitnesz szakmában. Bár már vannak csili-vili termek itthon is, ettől még a hazai szektor nem fejlett. Ki ellenőrzi, hogy megfelelő végzettséggel rendelkezik-e egy edző? Etikusan, a szakmai szabályokat betartva dolgozik e-? Továbbképzi-e magát? Hogyan jutalmazzuk azokat, akik kitűnek a tömegből fitnesz szakemberként? Ki hitelesíti, ki segíti a marketingben, a szakmai információkban, érdekvédelemben a komoly "exercise professional"-okat, ha nem a HUREPS edzőregiszter? Melynek talán legfontosabb előnye, hogy munkamobilitást biztosít, hiszen a REPS hálózatba tartozó országokban gond nélkül elfogadják a magyar végzettséget, ha a HUREPS tag az illető. És akkor még csak az edzőképzést említettem, a többi szektorális anomáliát nem.
Végezetül az akkreditál fitnesz iskolák fórumára is eljutottam, (168 ilyen iskola létezik ma Európában, az IWI 2009 óta tartozik ide) ahol olyan izgalmas témákat tárgyaltunk meg Torry Smith az NSCA szakmai vezetőjének előadásában, mint az erőnléti edző szakma munkaköri sztenderdjei, beemelése a fitnesz szakmák közé. Az EREPS további fejlesztésének lehetőségeiről szóló workshop engem különösen lázba hozott, hiszen a kreditpontszerző továbbképzési rendszer témakörét kutattam 2017-es amerikai szakmai gyakorlatom során az ACE Fitnesz Iskolánál.
A konferenciák mellet számos magánbeszélgetés, más iskolák, nemzeti szövetségek mindennapi életének, gondjainak, megoldásainak megismerése lökött hatalmasat a motivációmon. Gondolat, szó, tett! Mindez pedig új tervekhez, elhatározásokhoz vezet, s látom már, hogy idén ősszel majd...
Na ott találkozunk! :))
