Tom, a csoporttársainál idősebbnek kinéző, kopasz, küzdősportos fizimiskájú pacák szúrós szemekkel nézett rám a tegnapi vendég előadásom alatt. „Professor, how do you mean that...” kérdezett közbe többször, majd a válaszomat nyugtázva visszahajolt a számítógépe mögé, valamit bepötyögött, továbbra is mosolytalanul. A többiek azonban csüggtek a szavaimon, kiült az érzelmi életük az ábrázatukra. Tom lárvaarccal figyelt. Végzős sportmenedzserek mind, itt San Diego-ban, a világ egyik, vagy talán a  legszebb campusával rendelkező Point Loma Nazarene Egyetemen. Hamarosan diplomáznak, válaszút előtt állnak, kétségek, remények között. Úgy mint én is, Ti is anno, és még oly sokan, szerte a világban. Ebben az érzésben nincs különbség.

Dr. Ted Vicky a képzési programvezető, korábban a Washington D.C.-i White House konditermének a főnöke, vagyis Bushék, Clintonék fittségének őre volt. Arra kért fel, hogy hasonlítsam össze az európai és az USA fitnesz ipart, annak népegészségügyi, szocio-ökonómiai aspektusaival színesítve. Na és azt is hozzátette, hogy feltétlen meséljek nekik a karrierem részleteiről is!

Mint mondjak voltam már ilyen helyzetben, a Real Madrid Egyetemen is hasonló a témám, ott is angolul kell előadni, ott is vannak anyanyelvűek, mégis ezt a felkérést különös megilletődöttséggel kezeltem. Az egész 3 hónapos ittlétemre jellemző ez a „kegyelmi” állapot (jelentsen is bármit), vagyis, hogy folyamatosan csipkedem magam, ébren vagyok –e? Velem történik ez, álmodom? Megérdemlem ezt a sok inspirációt, megerősítést, elismerést, újbóli lehetőséget? Tompán szűrődött csak át, ahogy Ted sorolja a pozícióimat, végzettségeimet, s amikor átvettem a szót, így kezdtem: „Srácok, mindez a sok titulus azért jó, mert hitelesíti az embert bizonyos területeken. Új ajtókat nyit ki. De életem során ezek nem célok voltak, csak melléktermékek. A szenvedélyes hivatásszeretet indirekt hozadékai.”

Azzal indítottam, hogy 18 éve, 30 évesen szintén itt voltam Kaliforniában. De milyen más helyzetben! Pénztelenül, kétségek között, hónapokig. Egy bérelt kis Honda CRX-ben aludtam, szállásra nem volt pénzem. Végigjártam az itteni edzőket, hospitáltam, anyagot gyűjtöttem, éjjel nappal fordítottam, edzettem magam, tanultam, hogy hiteles maradjak. Így, abból az anyagból (na meg a ciprusi edzői tapasztalatomból)  indult az első magyarországi személyi edző tanfolyam, s ebből a hittel, de tépelődéssel teli időszakból gyökerezett az IWI.

Matthias Hues, a Kicboxer film főszereplőjével, aki sztáredző is volt West Los Angelesben. Melletünk a tulaj, Elios. Nem voltam szívbajos, ha a kulisszatitkokról volt szó... 

Tom Platz szemináriumán - Ő egy legenda, Mr. Leg,  Golden Eagle, vagy Quadfather! Aki nem ismeri, nem is igazi testépítő...

Sztáredző LA-ben, spec populációval, 1999!

(A fenti képeket most képernyőfotóztam archív videóimból)
 

Elmondtam nekik, hogy a nagy mennyiségű munka és a lelki állóképesség fejlesztése, gyakorlása volt az, ami sikeressé tett. Ez a GRIT, a hosszútávú célokhoz való kitartó, szenvedélyes ragaszkodás! Nem vagyok szuperokos, sokkal tehetségesebbek, jobb edzők is léteznek, én azonban a kimondott szavakat, gondolatokat a gyakorlatba tudtam átültetni. Célom, hitem volt, és ez tett erőssé.

Felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem mindig a logikus (racionális döntések) a jók. Esetemben például semmi nem indokolta a testnevelő pályát, hiszen rádió TV műszerésznek tanultam, és a családban szinte mindenki hivatásos katona volt. Mégis a szívemre hallgatva mertem és tudtam váltani.

Az meg, hogy mindezt a korábbi posztban leírt babysitterségel alapoztam meg teljesen kiverte a biztosítékot, sírtak-nevettek a sztorin egyszerre....

Döbbenten hallgatták, hogy annak a feltétele, hogy egyáltalán csövezhessek itt hontalanul és fitnesz anyagot gyűjthessek 18 éve az volt, hogy előtte Cipruson két évet már edzősködtem, igaz 3 hónapig ott is búvárasszisztensi, és kőrakodó-kertrendező munkákból éltem...

Voltam én már minden! :)

Vargabetűkkel teli? Igen. Nem egyenes út vezet a csillagokhoz, voltam én borügynök, rakodómunkás is, kerestem az utam...

Folyamatosan önmagammal kellett megküzdenem. Átlendülnöm a kishitűségemen, a konkurencia ármánykodásait kezelnem kellett, fel kellett állni a kirabolt IWI iroda utáni állapotból, vagy amikor éppen „kedves” üzlettársak nulláztak le... De sok idő telt el, mire megértettem, hogy nem az élet igazságtalan, nem a politikára, a versenytársakra kell haragudni, nem az engem ért tragédiákba kell belefulladni, hanem szembenézni a ténnyel: vajon elég jól csinálom? Mit hibáztam, miben javulhatok? Ezek megválaszolásához kellettek a jó mentorok, az idősebb, bölcsebb emberek, akinek a szavait meghallgattam, persze nem mindig fogadtam meg.

Lehetett volna ezt enerváltan, lagymatagon? Persze hogy nem! És Te gondoskodsz arról, hogy inspirációt meríts valahonnan? Ma mit tettél azért, hogy előbbre juss? Edzettél, figyeltél a kajádra, dicsértél valakit, önzetlenül adtál valamit? Meghallgattál egy podcastot, vagy webinárt, hogy fejleszd az angolod, vagy a hiányos területeidet, például az énmárka építésedet? Van relaxációs módszered, vagy síkideg vagy mindig? Vagy csak nyavajogsz, hogy persze könnyű az XY-nak, mert annak nagy az arca és tudja nyomni magát, bezzeg én a szegény, ámbátor szakmailag fantasztikus gyöngyszem itt sikkadok felfedezetlenül!!! Mit teszel ma azért, hogy mindezeken változtass???

De micsoda öröm volt a tanítás!!! Kapni a visszajelzéseket, ez a fitnesz szakmai titka, adsz és kapsz is! Látni, hogy épül a cégem, érezni, hogy csapatot építek, hogy valamit alkothatok! Egyedit, különlegeset! Ez volt az én hajtóerőm.

Tehát a sikeres karrierépítés folyamatos önreflexió, önfejlesztés. Persze aki a saját teste bűvöletében él, izmai feszessége és az arra adott lájkok részegítik meg csupán, ne várjon csodát. De az sem aki figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy platymatag testtel nem lehet a mentális erőt táplálni, alátámasztani!! Szóval egy folyamatos önáltatásban élünk és nehezen mászunk ki a „boxunk”-ból. Hol van a középút? Ez mindig nagy kérdés marad...

Na persze beszéltem a fitnesz iparról is, de most itt az nem fontos. Tomhoz hasonlóan a többiek is csesztették a laptopjukat, de csak egy darabig zavart, mert rájöttem, hogy jegyzetelnek, de hogy miként, ekkor még nem sejtettem...

Záró gondolatként nem „Tonny Robbins-os” sikerzálog utánzatot adtam nekik útravalóul, hanem saját élmény-esszenciát:

•  It’s you vs. You. (Te vagy önmagad legnagyobb ellenfele, nem más. Ha ma nem fejleszted magad, akkor holnap már rosszabb vagy, mint ma voltál és lemaradsz. Ez a keserű igazság.)

• Add a legjobb öt perced. (Nem teheted meg, hogy enerváltan adod elő magad, mert arra senki nem kíváncsi)

• Türelem. Meglesz az. (Ha a korábbi zopcsáklacinak írhatnék egy levelet, ez az egy mondat lenne benne: „Nyugi, megcsinálod...”)

• Mutasd magad! (szobácskádban üldögélve senki nem fog felfedezni, rádnyitni. Gyere elő, aktivizáld magad!!!)

• Sohasem tudhatod ... (hogy ki figyel. Ha 2012-ben Barcelonában nem vállalok el egy húzós előadást a nemzetközi konferencián, és ott nem adom a legjobb öt percem, valamint, ha nincsenek mögöttem a végzettségek és a szakmai rutin, akkor a közönségben ismeretlenül figyelő ACE igazgató évekkel később nem kért volna fel a tanácsadó testületükbe és most nem lennék itt....szóval minden összefügg mindennel..)

Előtérben Ted Vickey, a programvezető

Az előadás akkor jó, ha kérdeznek a végén, ha ottmaradnak, ha nem akarnak elmenni. Most ez történt. A végére maradt Tom. Lassan közeledett, na mondom, most jön a kritika. Óriási meglepetésemre így kezdte: „Köszönöm az inspirációt, most értettem meg, hogy van keresnivalóm ebben a szakmában, jó volt hallani mindezt, megerősítést nyertem, nagyon köszönöm!”

„Dehát azt hittem nem tetszett, olyan szigorúan néztél végig!”- mondtam. „Hát igen, ezt mások is megjegyezték már, de most szereltem le a NAVY-től (amerikai haditengerészet), 300 embernek parancsoltam egy hadihajón, nem tudom megtagadni magam... Ott voltam mindkét öbölháborúban, a Japán cunaminál a mentésben is résztvettem. Végig figyeltem a fittségemre a szolgálat során, és most ezt a gyakorlati tudást akarom átadni azoknak a katonáknak, akiknek megromlott az egészsége. Megerősítést kaptam most, hogy van helyem a fitneszben...”

Hazafelé vezetés közben végig mosolyogtam, talán Tom helyett is, máshogy villództak a Mission Bay fényei... Otthon aztán ránéztem a telefonomra és döbbenten észleltem, hogy gyakorlatilag „felrobbant” a Twitter fiókom. A hallgatók azért babrálták a laptopokat, mert folyamatosan posztoltak az előadásom közben, kiszedve a számukra érdekes részeket, kommentálva, megerősítve, lelkesedve, feldobódva.

 Thomas Shaw és csoporttársai szorgalmassan Twitteltek

Megéri a sok-sok munka, küzdelem, a hit táplálása, újból és újból romokból való felállás, önlelkesítés? A válasz helyét rátok bízom, és kipontozva hagyom..................................

San Diego, USA

2017 március 25.

Zopcsák László

Kitörtölhetetlen emlék, valamikor 1991 őszén ott hasalok az evanstoni (USA, Illinois állam) egyetemi könyvtár süppedő padlószőnyegén, az európai írók polcrészlege előtt. Körülöttem senki, csak a könyvtáros matat valahol, vasárnap van, az egész épületben szinte egyedül vagyok. Látásom homályos, alig tudom olvasni a betűket. Hát mit találtam? A János Vitézt Petőfitől. Ott a távolban, kegyetlen honvággyal küzdve a könnyeimet nyeltem, úgy olvastam ki újból egyfektemben a jól ismert könyvet, új értelmet, jelentőséget, érzelmi kötödést felfedezve minden versszakban. 

A távolság, a honvágy, az egyedüllét, a hiány mindent felnagyít, és ezt nem tudja az, aki csak 1-2 hétre megy külföldre nyaralni. Én ott akkor 1 évet kellett, hogy kibírjak (korábbi posztban leírtam az előzményeket), nem örökre terveztem, mégis vágytam haza, kegyetlenül... 

Elgondolkoztam, milyen lehetett annak, aki végleg el kellett hogy hagyja hazáját? Akinek már soha nem köszönnek vissza a fák, hát a pálmafák, nekem a Bükk és a Börzsöny tájaihoz szokott barangolónak, meg aztán végképp nem. 

Mit élhetett át Márai Sándor az író, mikor pontosan annyi évesen mit én most, örökre idegen földre költözött? 1948-at írunk, a második világégés után, a kommunista diktatúra kezdetén vagyunk. Túl volt már nagy regényein, az Eszter hagyatékán, a Szinbád hazamegy, a Füveskönyv, és a Gyertyák csonkig égnek is kiadásra került, ott volt a könyvespolcokon.  Azok lehettek még csak a keserű könnyek, annak az embernek akinek lételeme volt a magyarság, a magyar nyelv, és az ebben a kultúrkörben való eligazodás. Akit eltiltottak az írástól, ellehetetlenítettek, aki kényszerből kellett hogy emigráljon. Össze sem hasonlítható azzal a múló honvággyal, melyet akkor érzünk, amikor ebben a jelen korban távolra kerülünk, mert azért titkon tudjuk, hogy közeledik a hazautazás időpontja. Ő sosem tért már haza. 

Meglepetés volt számomra, mikor megtudtam, hogy Márai, kedvenc íróm itt élt, és itt halt meg San Diego-ban. Mondanom sem kell, hogy amint lehetett, felkerestem a Balboa parkban lévő Magyar Házat, ahol könyvei mellett az emléktábláját is megtaláltam, melyet a helyi magyar egyesület állíttatott számára. 

A Magyar Ház a Balboa parkban, San Diego-ban

Órákat bújtam életrajzi könyveit, elragadott az a megmagyarázhatatlan torokszorító érzés, mely most e sorok írása alatt is meg-megállásra késztet. Mert jó-jó itt, de csak azért, mert hazamehetek. Mert hazavihetem az élményeimet, megoszthatom. Van kivel megosztanom. Kivételezett helyzetben vagyok, világpolgár lehetek, most nyoma sincs a honvágynak, de csak azért mert már rutinos vagyok, és mert közeledik a budapesti járat indulásának dátuma.

Még évekkel ezelőtt egyszer a reptéren megvettem az Eszter hagyatékát angol nyelven. Kevéske szabadidőmben most azt olvasom, visszaröpít a Káli-medencébe, oda, ahová néhanapján elbújok a világ és önmagam elől, barátom Szentbékkálára és a Balaton-felvidékre néző csodaszép szőlőhegyi házába. Arra a vidékre költözöm képzeletben, ahol a könyv adaptációjából készült film is játszódik, Eperjes, Nagy-Kálózy, Cserhalmi, Törőcsik, Udvaros felejthetetlen alakításában. 

 Itt nem köszönnek vissza a pálmafák

Nincs szomorítóbb, üresebb, mint hazátlannak lenni. Talán, csak ha az egyedülléttel és betegséggel is párosul. Ennek tudható be, hogy 89 évesen Márai puskát ragadott és agyonlőtte magát?

Utolsó levelében ezt írta barátainak:

Tudom távol vagyok és felnagyítódnak az érzelmek.

Mégis azt mondom: ezek az igaz érzelmek.

Becsüljük meg a hazát, az egészséget, a körülöttünk lévő emberek barátságát.

Mindezek meglététől többet nem kívánhatunk. 

San Diego,

2017 Március 15

Zopcsák László 

Arcom égeti a februári nap. San Diegoban élek, a legnagyobb amerikai fitnesz iskola stratégiai tanácsadója vagyok. Otthoni kincsem az IWI, vigyáznak rá munkatársaim, és szeretteim is visszavárnak. Bámulva a végtelen óceánt, eszmélve a 10 000 kilométernyi távolságot, kissé szentimentális gondolatok kerítenek hatalmukba.

Kosztolányi sorai ugranak be a Boldog, szomorú dalból:

“Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.”

Ülök a PB homokjában, ahogy a helyiek nevezik a Pacific Beach-et, lassan forgatom kezemben 20 éve lejárt amerikai jogsimat. Feltolulnak az emlékek. Szépek, megszépültek és gyomorszorítóak egyaránt. 

1991 szeptember 23-án szállt le velem a transzatlanti járat a Chicago O’Hare reptéren. Fura divatú zakóban feszengtem végig az úton, megérkezésemkor azt hiszem jó benyomást akartam kelteni. Pierre Cardin inget is vettünk, tokáiggombolósat, olyat, amihez nem illik nyakkendő. Már otthon is bénán nézett ki a pierkardigán, hát még itt. Mint valami suhancpap. Minden megtakarított pénzt, amit "felnőttkoromra" tettek félre szüleim felbontottunk, kellett a nagy útra. Később, még évtizedek múltán is könnybe lábadt szemekkel mesélte Anyukám, hogy mintha a szíve szakadt volna ki, mikor felemelkedett velem a nagy gépmadár, és eltűnt nyugat felé. Be voltam rezelve övig. Nem tudtam mit vállalok. 23 éves voltam, alig makogtam angolul. Pénzem nem volt, se különösebb jövőképem, igaz testnevelés szakra jártam, de már akkor sem kellet atomtudós kvalitás ahhoz hogy felfogjam, ezzel a végzettséggel nem fogok bankot robbantani. Csak azt tudtam, hogy be kell vállalnom a Nagy Utazást. Mert ez a tapasztalat gyökeresen meg fogja változtatni az életemet! Ez egy oly erős megkérdőjelezhetetlen érzésként és vágyként jelentkezett, hogy nem volt kérdés, mennem kell.

Babysitter munkára választottak ki számos jelentkező közül. Miért pont engem? A fiút, a tapasztalatlant, a fiatalt, az angolul csak nyökögőt? Mert iszonyatosan akartam! Nem létezik olyan, hogy ne én kapjam meg az állást. Olyan szinten vizionáltam a lehetőséget, hogy el sem tudtam képzelni, hogy ne én legyek a szerencsés, aki a vágyott Amerikába eljut. A szombathelyi főiskola felé robogó vonat ablakán át bambulva kaliforniai pálmafákat vetített képzeletem az ingerszegény kisalföldi szántóföldekre. Nekem Devecser  állomás divi'kször lett. De ez csak az egyik ok volt, a másik, hogy MINDENT megtettem érte! Azt hiszem nagyon rámenős voltam. Leírtam előre, hogy mit akarok mondani, hogyan akarom meggyőzni őket, aztán kitacepaóztam a papírlapokat egy félreeső telefonfülke falára. Műegyetemista unokaöcsém valahogy megbuherálta a készüléket, és hát ingyen volt az interurbán beszélgetés... vagyis a próbálkozás. Felhívtam a családot és a kiragasztott lapokról olvasva tört angolsággal, dél-váci dialektusban soroltam érdemeimet, referenciáimat, hogy pl azon nyáron már láttam mozgó gyerekeket a nyári táborban. Hogy mit kérdeztek vissza? Nem tudom. Random váltogattam a yes-no-t. Viszont a LEGJOBB 5 percemet adtam! Őrült nehéz volt a vízumot megszerezni, magam sem tudom hogyan, de megkaptam és egyszer csak ott álltam Lake Michigan tó partján lévő suburb, Evanston egyik házának nappalijában a családtagok fürkésző tekintetének kereszttüzében. Sosem felejtem el azt a pillanatot, belémégett a kép örökre, ahogy állok a béna zakómban a szoba közepén, az anyuka zavartan hajtogatja a zoknikat, én meg át adom a lánchídkonyakot, meg a Budapest turistakönyvet, mert hogy illedelmes voltam és hoztam ajándékot. 

Meghitt pillanat. A "Mother Goose" volt a kedvenc mesefilmünk. 

Életem legkeményebb időszaka következett. 6 napot dolgoztam, napi 8-10 órát, három pici amerikai testvérre (1,5- 3-5 éves) kellet vigyáznom. A nyomasztó felelősség mellett a totális magány, a szívszaggató honvágy, és a teljes jövőképtelenség itatták át mindennapjaimat. Míg a csoporttársaim élték otthon bulis világukat, én mostam, pelenkát cseréltem, etettem-itattam őket, edzésre, szakkörre iskolába, óvodába vittem, játszottam velük, békítettem őket, pótapjuk voltam, míg az anyuka a posztgraduális egyetemi tanulmányait végezte.  Meglett magabiztos tesiszakos mivoltom eltűnt, gyakorta tört el a mécses a kis pinceszobámban tökegyedül, a világvégén. Ma már nem restellem bevallani, mert ez volt az áldozat, amit meghoztam azért, hogy most az vagyok, aki.  3, a magyar viszonyokhoz képest elképesztően szabadon nevelt gyerek napi életét szervezni közel 1 éven keresztül??? El tudjátok képzelni mi az? Akinek 1 gyereke van, az is kemény sokszor. (Egyébként lehet, hogy poénnak tűnik, de a személyi edzősködés ezek után nekem gyerekjáték volt!!! :) 3 hét volt egy levélváltás otthonra, közben semmi hír. A  vonalas telefonkészülékek sem voltak elterjedtek minden háztartásban. Se email, se semmi nem létezett, ami ma már olyannyira megkönnyíti a kapcsolattartást.

Mindig voltak pótgyerekek is, inkább több, mint kevesebb! Na ezért kellett ide tesiszakos fiú! :)

3 hónapot adtam magamnak, minden este húztam a strigulát, mint a börtönben, csak teljenek már a napok. Ma is megvan az a szótárfüzet, amiben ott vannak a rovátkák. Aztán megtörtént a csoda, karácsonyra elapadtak a könnyek, kezdem beleszokni az itteni életformába, a Northwestern University utópisztikusan modern egyetemi konditermébe jártam edzeni,  rá is kattantam a fitneszre (itt találkoztam a mai napig is legjobb amerikai barátommal Greggel) éjjel-nappal nyelvet tanultam. Írhatnék még a nehézségekről, tudnám fokozni, de ennyi talán elég ízelítőnek. Ami fontos, hogy mit tanultam: kitartást, fegyelmet, felelősségvállalást tetteimért, nyitottságot mások iránt, hogy érdemes energiát befektetni, na persze ezeknek csak a csírája alakult akkor ki, de volt mire alapoznom később. És a nyelvet annyira megtanultam iszonyatsok szótárazás, ismerkedés és az új helyzetek iránti állandó érdeklődés fenntartása mellett, hogy 1 év után hazatérve felvettek a középiskolai angoltanár szakra, a meglévő szakjaim mellé. Az is igaz, hogy a gyerekekkel hamar megszerettük egymást, és egy jó kis laza, vagány kapcsolat alakult ki közöttünk. Bírtam őket nagyon és ők is engem, a legkisebb évek után is még kérdezgette: "Where is Lazlo?" A szülők vittek jobbra-balra családi eseményekre, hol W. DC-be, hol San Franciscóba, sőt még Aspenbe is eljutottam síelni. Kitárult előttem a világ.

 A Michigen tó partján esőben homokvárat építünk. Ritka pillanat, mindhárman (négyen) ugyanabban a tevékenységben vannak. (vagyunk)

Nagyon finom ételeket tudtam főzni már a végére! :)

Speed-szörfösök hasítanak el előttem, kerekeik szórják a homokot, ahogy farolnak. Kizökkenek. Berlin, Potsdam, 2016 nyár.  A középső gyerek Evan megnősült, német lányt vett el. Azóta már mind a három gyerek Standford-ot végzett felnőtt ember, Patrick 30 is elmúlt, Hollywoodban a filmiparban dolgozik. Melinda matektanár. Minket is meghívtak az esküvőre, mely életem egyik meghatározó élménye volt! Persze azóta is tartottam velük a kapcsolatot, de ez az esemény mégis keretbe foglalta azt a tapasztalatot, érzelmi köteléket, mely kialakult köztem és a család között. Nem csak egy elviselhető epizód voltunk egymás életében, hanem sokkal többé váltunk. Így adta meg bébysitterségem azt a tartást, melyre később bizton támaszkodhattam az IWI felépítése alatt tapasztalt nehézségeim, magánéleti válságaim és a mindenkit előbb-utóbb utolérő tragédiák során. Ez, hogy itt megálltam a helyem, biztosította később a muníciót a lelki állóképességemhez, melyre gyakorta szükségem volt a cégem felépítése, megvédése, fejlesztése során. Lelki állóképesség, szenvedélyes kitartás hosszútávú célok mellett. Akkor még nem tudtam, hogy ezt foglalja magába az angol szó, a GRIT.

Ülök PB homokfövenyén, nem kissé délebbre, mert az már az MB lenne, forgatom rég lejárt, tépettszélű jogsimat. Nézem magam a 25 évvel ezelőtti képen. Visszahozom, átérzem az akkori sugárzó lelkiállapotot, amikor már tudtam, hogy megcsináltam, megálltam a helyem, kitartottam. A hosszú haj a szabadság szimbóluma lett, mámoros boldogság töltött el, mert első amerikai kintlétemet 1 hónapon át tartó többezer kilométeres vezetéssel, elképesztő élményekkel gazdagabban zártam. De mennyi kétség, tépelődés, honvágy, megalázó helyzet, nélkülözés előzte meg ezt a részt... Vicces: beugrik, hogy 2 nap vívódás után visszavittem a jogsimat, mert nem tetszett rajta, hogy áll a hajam. Vagy a szemem. Nem is tudom már, a fiúk hiúk. Totál hülyének néztek, de újragyártották. Hát végülis ha azt nézzük, valahogy már akkor sejthettem, hogy egyszer kikerül a Facebookra, így megért egy kanyart! :)

Hamar lemegy itt a nap, belebukik az Óceánba. Nem hagy Kosztolányi. Tudom a verset (majdnem) kívülről, és elmosolyodok. 30 éves lehettem, amikor elkezdtem felfogni az értelmét, és elhatároztam, hogy rám NEM lesznek érvényesek a záró sorok:

“De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.”

Zopcsák László

San Diego PB

2017, Február 13. 

Aki már évek óta nem járt a FIBO-n, ne adj’ isten még sohasem vett részt ezen a világméretű eseményen, és ráadásul még a fitnesz-wellness iparágban is érintett, sürgősen pótolja mulasztását, mert erre is igaz a mondás: ha kimaradsz, lemaradsz!

2017-ben cégünk, az IWI Nemzetközi Fitnesziskola nyerte el a „FIBO Ambassador” státuszt, igyekszünk tehát minden tőlünk telhető módon népszerűsíteni ezt az eseményt, és a konferencia programok szervezésébe is beszálltunk. A legfrissebb híreket figyeljétek az IWI hírleveleiben és közösségi média csatornáin, ha szükségetek van a programokkal, vagy a regisztrációval kapcsolatban segítségre, nálunk érdeklődhettek.

Lássuk mit is nyújt a FIBO, miben más mint tavaly, és miért érdemes részt venni rajta?                                                                                          

FIBO Expert, Passion, Power 

A FIBO a világ legnagyobb nemzetközi fitnesz, wellness és egészségfejlesztési kiállítása. Minden év áprilisában ezeknek a szektoroknak a kulcs szereplői találkoznak Kölnben.

Az összes innovációt itt mutatják be először. A nemzetközi trendek innen indulnak. Az iparág képviselői azért jönnek ide, hogy befektetési lehetőségeket keressenek. 2016-ban 40 országból 960 cég mutatkozott be a világ minden tájáról érkező 153 000 látogatónak!!! (4 év alatt ez duplázódást jelent, a növekedés hűen tükrözi a fitnesz ipar fejlődési ütemét!)

A rangos esemény 2017 április 6-9-ig a kölni Exhibition Center-ben egy rendkívül erőteljes trióval mutatkozik be, melynek tagjai a FIBO Expert (üzleti megoldások befektetőknek, menedzsereknek, edzőknek), a FIBO Passion (szórakoztató, interaktív részvételi és vásárlási lehetőség), és a FIBO Power (a testépítés, erőfejlesztés, és a harcművészetek kedvelőinek legnagyobb találkozási pontja Európában).

Részletes tájékoztatót itt találsz:

https://www.fibo.com/fibo_1.html

 FIBO Passion vásár videó:

https://www.youtube.com/watch?v=hWiMUiBapzs

4th European Health & Fitness Forum

A kiállítás azonban szakmai konferenciákkal is kiegészült. Nyitó eseményként a 4th European Health & Fitness Forum kerül megrendezésre április 05-én, az EuropeActive szervezésében, mely évről évre találkozási lehetőséget nyújt az európai fitnesz szektor 400 vezető képviselőjének. Ha egyszer közéjük akarsz tartozni, itt a helyed, kiváló alkalom kapcsolatépítésre!

Program:

http://www.europeactive.eu/events/ehff2017 

Program összefoglaló tavalyról:

https://www.youtube.com/watch?v=SF8cZOLU2Fo

FIBO EUROPEAN CONVENTION

A legnagyobb újdonság azonban április 8-9-én a FIBO Passion területén a Hall 5.1-ben lesz, ez pedig nem más, mint a 1st FIBO EUROPEAN CONVENTION, a FISAF International és az EREPS támogatásával. Ez az első olyan, edzőknek szóló európai konferencia, mely bemutatja a legújabb trendeket, koncepciókat. A kétnapos program során fellépnek IWI-s kollégáim is, Bánkuti Gabi a Spartan koncepcióval, Ágó Rena pedig az erőnléti edzésről tart workshop-ot. Olyan világhírű prezenterek is tartanak masterclassokat, mint Gil Lopes, Katia Vasilenko, Gennaro Setola, Claudio Melamed és Guillermo G. Vega.

A kiegészítő programokon, szemináriumokon azért érdemes részt venni , mert ritkán érintett témákról tartanak előadásokat, mint a saját brand építése, a közösségi média használata, ön- és kliens motiváció. Akik előadnak, olyan iparági szakértők mint a német You Tube sztár Karl Ess, Emma Barry, (a Less Mills egyik alapítója és az Equinox óraadója), valamint az író és motivációs tréner, Bobby Capuccio.

Mi várható még a 2 napos eseményen?

Group Fitness Stage - Body&Mind Forum kb 30 gyakorlati órával, mint pl:

Aqua Pool Stage kb 40 gyakorlait óra, mint pl:

részletes program pdf tájékoztató

 Most az European Convention-ra 3 napos kedvezményes jegyet (50% -os kedvezménnyel köszönhetően az IWI ambassador egyedi ajánlatnak) tudsz vásárolni az IWI speciális kedvezmény kódjával! 169 helyett 85 €-ért!

Részletek a cikk végén!

Premier: “FIBO Convention Camp”

Nem csak a EUROPEAN CONVENTION árai elérhetőek, de a szervezők igyekeztek megoldást találni arra is, hogy az érdeklődő edzőket ne riasszák vissza a gyakorta teltházas hotelek magas árai. Így elsőként most 2017 –ben lesz elérhető (megfizethető áron) a FIBO CAMP. Ez több, mint sátorozási és alvóhely az Exhibition Center-ben, sokkal inkább egy olyan chill–out zóna, mely étkezési és BBQ, illetve közösségi találkahelyként is funkcionál.

Training Provider Forum

Az EuropeActive által akkreditált fitnesz edzőképző intézmények fóruma sem maradhat el, itt a helye az IWI-nek is! Az EU közel 1000 kisebb- nagyobb iskolájából csupán 80 akkreditált, az elsők között volt az IWI is még 2009-ben. Nem csoda, hogy felkértek egy előadásra, hogy mutassam be az akkreditáció és az EREPS előnyeit, lehetőségeit! Szívesen teszem meg, 3 hónapos amerikai munkámból hazatérve vállalom a kölni a kitérőt! :)

http://www.europeactive.eu/events/2017-training-provider-forum

Miért érdemes tehát ellátogatnod a FIBO-ra? Fontos tudnivalók:

•  4 nap alatt  3 nagy témakörben (Power, Expert, Passion) lesz megrendezve a kiállítás, valamint 3 konferencián is részt vehetsz, és a FIBO Camp-en kedvezményes buli szállást foglalhatsz.  

• Az első 2 nap (csütörtök- péntek) a kereskedelmi látogatóké, (ide csak céges igazolással, vagy az IWI-vel jöhetsz be) a szombat, vasárnap viszont a nagyközönségé, ott óriási a tömeg, nem javaslom a hétvégét!

• A My Trade Fair tervező segít neked abban, hogy érdeklődési körödre szabd a látogatási programodat, betervezve hogy mely kiállítókat, eseményeket akarod megnézni.

• Érdemes szállást (és repjegyet) is mielőbb foglalni, mert a 153 000 látogató igen hamar betölti a város hoteleinek szabad kapacitását!

És hogy miért járunk mi konferenciákra, rendezvényekre?

Mert ezen múlik a szakmai fejlődésünk, kapcsolati tőként, inspirációnk, sikerünk! Ezt már 2013-ban is elmondtuk Ladányi Zoli kollégámmal egy FIBO nap után megfáradtan sörözgetve,  (persze szigorúan az akkor még újdonságnak számító McFit-ben történő edzés után) !!! Akkori meglátásunk ma is érvényes, ha érdekel, olvasd el ezt a blogbejegyzést!

Miért járok én konferenciára? Z Laci és L Zoli bevallja...

Találkozunk a FIBO-n, az IWI stábja és a fejlődést választó szakemberek mind ott lesznek! Várunk az esti party-n! :)

További információ a programokról, jegyekről:

FIBO Facebook event

IWI hírek

Bak Bernadett, IWI Oktatási Tanácsadó, bernadett.bak @ iwi.hu

Telefon: +36 30 955 8735

A címben feltett kérdések mindmáig előkerülnek, holott jelentősen átalakultak a korai 2000-es évek fitnesz érájára vonatkozó viszonyok. Első körben meg kell nézni, hogy kik szkeptikusak az edzőképzéssel kapcsolatban?

1. A laikusok, akiknek nincs edzéstapasztalatuk (vagy ami van az keserű), testmozgással kapcsolatos sikerélményt nem tudnak felmutatni, és/vagy tele vannak előítélettel és sztereotípiával a „fitneszezéssel” kapcsolatban. (Puccos, kigyúrt, trendi, sznob, ott mindenki nagyon fitt, tehetős, fiatal, bezzeg én....)

2. A territóriumukat féltő edzők, akik megszeppenve figyelik, hogy a lelkes (pálya)kezdő konkurencia megjelenik. (Az ő pozíciójuk megtartásának lényegi eleme a konkrét célcsoport választás és a folyamatos önképzés, specializálódás lenne.)

3. Sportolók (szabadidő és elit), akik nem ismerik a fitneszben rejlő potenciált, nem tudják, hogy kb 40% -al magasabb az éves forgalma ennek a szektornak, mint a futball egészének! (Európai szinten mérve)

Most megpróbálok válaszolni egyenként a címben foglalt kérdésekre.

Kell kell ennyi személyi edző?

Ettől több edző is kell, hiszen gondold el, a becsült adatok szerint hazánkban a lakosságnak csak 3-4%-a fitnesz klub tag. Nem ezen a 2-300 000 emberen kell osztozni, hanem az EU-s átlagot elérni, mely kb 11 %. A fitnesz piac öngerjesztő módon is bővül, sorra nyílnak az új fitnesz létesítmények, és itt ne csak a hagyományos fitnesz termekre gondolj, hanem a specializált jóga, személyi edző stúdiókra, Cross fitnesz termekre, prémium és diszkont megoldásokra is! Még ettől is fantasztikusabb fejlődés lehetne, de ehhez már szektorális kooperáció szükséges, hasonlóan a fejlett fitnesz iparral rendelkező országokhoz. Ez a következő években fog lezajlani Magyarországon. De valóban, a mennyiség helyett a minőség sokkal fontosabb, ez fog előtérbe kerülni itthon is.

Tavaly ilyenkor a személyi edző világverseny zsűrijében voltam, 1000 fő jelentkezett. A 20 legjobb anyagát átnéztük, majd a top10-et hívtuk be az élő megmérettetésre. Ha érdekel a sztori itt elovashatod, de egyet mondhatok. Mindenki külön stílus volt, más-más típusú, éreklődési körű, igényű vendégkörrel, és egyáltalán nem voltak egymás konkurenciái! 

A Személyi Edzők Világversenyének győztese Greg Johnson! Tapasztalataim a bírói székből

Nem telített már a piac?

Visszakérdezek. Melyik része? Milyen célcsoportra érted? Ha a gyúrni akaró huszonévesekre, akkor azt mondom, hogy ott bizony már van elég sok edző, de ez a szegmens is tartogat lehetőségeket, nem feltétlen az edzésmódszerekben, hanem a klientúra menedzsmentben, vagyis, hogy miként bánj magas színvonalon a vendégeiddel, hogyan tartsd meg őket. Hazánkban számottevő a fluktuáció is ezen a területen, nem életpályaként űzik sokan az edzőséget mint Észak-Amerikában, vagy Nyugat Európában, hanem csak egy bizonyos életszakaszban. Ez egyébként rohamosan változik, amint vállalkozást lehet indítani, egyre többen maradnak "life time" karrierként az edzői szakmában.

A siker kulcsa a specializálódásban van. Az egyéni stílusod által fogod megtalálni, bevonzani a célcsoportod, Te és nem más kell majd nekik, ha igazán megtalálod a saját hangod. Kik lehetnek ők? Hogyan lehet felosztani a célcsoportot?

Néhány példa a célcsoportválasztásra:

• Egészségi állapot szerint

o Metabolikus szindróma, ezen belüli is a pre-diabeteszes állapot és az obesitas. (Ahhoz, hogy szakértő szinten lehessen foglalkozni ezzel a területtel komoly további képzés és tapasztalat szükséges. Az is fontos, hogy ne lépd túl a kompetencia határaidat. Tehát ha nem vagy gyógytornász, akkor nem végezhetsz rehabilitációs terápiát.)

• Fittségi állapot alapján

o Kezdő, újrakezdő, haladó, profi (edzőpartner és motivátor kell neki)

• Egyéni szükségletek szerint

o Versenyre felkészítés - (fél) maraton, Spartan Race, testépítő verseny, Cross Challenge, triatlon versenyek, stb...)

o Sportági teljesítményfokozásra (sportolók egyéni erőnléti edzőjeként), funkcionális tréningre szakosodva

o Korrektív gyakorlatok, pre- és posztrehab tréninget igénylő vendégkör

o Táplálkozási tanácsadással egybekötött személyi edzés

o Body&Mind jellegű órák, jóga, relax, pilates, stretching

o Alakformálás, fogyás

• Korcsoportra bontva

o Szenior- ebben van a legnagyobb lehetőség, hiszen hazánk lakossága is sajnos elöregedő demográfiai mutatókkal rendelkezik,

o Gyermek fitnesz (iskolai testnevelés nem megoldott, egyre több szülő viszi személyi edzőhöz a gyermekét)

• Egyéb paraméterek alapján:

o Home fitnesz, virtuális edzés, (online coaching), vállalati egészségfejlesztés

Az elkövetkezendő években a medical fitnesz, „Exercise is medicine” koncepció lesz a legmeghatározóbb. Aki ez irányba nyit, végeláthatatlan mennyiségű klienssel biztosíthatja be magát.

Az ACSM (Amercian College of Sport Medicine) évről évre kiadja a globális fitnesz iparira vonatkozó trendelemzését, ahol a 20 TOP trend között a személyi edzés mindig az első háromban van. És mit gondolsz mi az első 2016-ban? Igen, az okostelefonos, applikációs megoldások, an un. „wearables”, okosórák, edzést segítő, regisztráló szoftverek. (Sokan „kütyüknek” hívják ezt a kategóriát, amitől szörnyűbb kifejezés kevés van az újkori nyelvújítók tárházában) Ezzel is egy teljesen új célcsoportot tudsz megfogni. Látható, hogy ezek kombinációjából egy olyan egyedi stílust tudsz kialakítani, mely teljesen megkülönböztet másoktól.

Egyébként a vidéki városokban még hatalmas potenciál van, egyszerűen nincs még kiaknázva ez a terület. Ráfókuszálva a célcsoportodra biztos, hogy sikerrel tudod felépíteni vállalkozásodat, kiváltképp, ha megfelelő helyismerettel is rendelkezel. (Főleg a helyi referenciahálózatra vonatkozik ez, - körzeti orvos, dietetikus, gyógytornász, masszőr, akik hajlandóak neked ajánlani klienseket)

Lesz munkájuk az edzőknek?

Ennek két része van. Egyik a munkavállalói oldal, a másik pedig az egyéni vállalkozás. Sokan alkalmazottként kezdik az edzői munkát és ez jó dolog, mert a szakmai fejlődésre lehet koncentrálni. De egy idő után ami kapaszkodó volt, az korlát lesz és szűkösnek érezheted ezeket a kereteket. Ha jól felkészülsz, megnyithatod saját stúdiódat, már viszonylag kis nm-en, alacsony beruházással. Itt viszont az adminisztrációs, marketing hátteret nagyon jól meg kell szervezned, mert a túlvállalás az edzéseid minőségének rovására mehet. A fitnesz termek sorra nyílnak országszerte, most jön be az országba a McFit is, erről írtam korábban. Azonban óriási probléma, hogy nehezen találtak németül beszélő klubmenedzser jelöltet. Tehát a nyelvtudás ebben a szakmában is egy extra bónusz!

Aztán sokan választják a külföldi edzősködést, és biztatok is erre mindenkit, az IWI által megszerezhető EREPS tanúsítvány ehhez hozzásegít.

Nincs túlképzés?

De. Ha úgy vesszük, igen. Ma már boldog-boldogtalan képezhet edzőket, mérlegképes könyvelő és a számítógépes informatikus szak mellé üzleti okokból beteszik a fitnesz instruktor, személyi edző képzést is. A színvonal itt erősen megkérdőjelezhető, hiszen többnyire fogalmuk sincs ezeknek az iskoláknak a fitneszről és a sportról, egyszerűen kapacitástöltési, nem pedig szakmai okból indítják ezek a képzéseket.

Egyébként nagyon sokan nem azért jelentkeznek ezekre az OKJ-s képzésekre, mert valóban edzők akarnak lenni, hanem mert hiteles forrásból akarják elsajátítani, hogy miként legyenek izmosabbak, fittebbek, jobb alakúak. Tehát önképzésre használják a megtanult infót.

Milyen szakmai és anyagi fejlődési lehetőséged van fitnesz edzőként?

Ez a terület iszonyat sebességgel fejlődik, talán csak az IT iparág előzi meg!

A fitnesz szektor számos más lehetőséget is tartogathat számodra. Összeszedtem néhány sikeres, IWI-t végzett személyi edző referenciáit:

Fitness Junkie, alias Simon Alexandra, tehetséges IWI végzettségű Személyi Edző, motívációs FB oldala mostmár közel 50 000 like-ot számlál!

Amikor az edző és a plasztikai sebész összefog...

Békési Brigitta, a Beautyrobic franchise program tulajdonosa

Kovács Gergely a 100DTP edzőprogram kifejlesztője

Király Norbi személyi edző stúdiója Szegeden, Kontler Dani személyi edző luxushajón, Horváth Szabolcs ma már IWI oktató, Bagladi Gergő személyi edző Londonban

Összefoglalva a sikeres személyi edzőség feltételei:

– Hitelesség (Szaktudás + Végzettség + „Jó példa”, fitt életmód)

– Specializálódás

– Rutinszerzés

És olyan személyes tulajdonságok, mint a:

- Küzdeni tudás, Szilárdság, Hosszú távú motiváltság, Szorgalom!

Tehát a képlet valahogy így néz ki:

Sikeres személyi edző = Egyéni és üzleti kompetenciák + Szenvedélyes kitartás hosszú távú célok mellett + SZAKTUDÁS