Nem könnyű, mégis felszabadító hétvégét zárt Fitnesz edző-jógaoktató csoportunk az „elvonulásos” vizsgatáborban, Gyenesdiáson.

Péntek délután gyülekeztünk ebben a Balaton melletti kellemes panzióban, ahol tárt karokkal, terített asztalokkal, gőzölgő bio-és reform ételekkel fogadtak minket a ház gazdái, Anikó és Béla.

Elhelyezkedés, kis pihenés után irány a jógaterem. Este nyolckor kezdődik a komoly munka, ráhangolódás a szombati jógavizsgára. Mindenki meggyújt egy kis mécsest, befelé kezdünk figyelni, elcsendesedünk.

Igaz és szép gondolatokat hallgatunk arról, milyen a jó tanár, hogyan tanít, miket vesz figyelembe tanítása során, de már régóta érezzük, bizony hosszú út áll előttünk, szinte a kezdetén járunk….Vigasztalhat talán bennünket a tény, hogy legalább elindultunk rajta, és szeretnénk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani.

Ez a csoport az év elejétől dolgozik együtt, egészen különböző életkorú emberek. Két fiú színesíti a hölgykoszorút. Baráti társaság, szinte osztályközösséggé formálódott idő közben, sokat segítve egymást tanulásban, fejlődésben.

A pihentető, lazító és nyújtó ászanák után nem kellett senkit ágyba tessékelni.

Szombat van, a várva várt nagy nap, amitől azért tartunk is egy kicsit. Hét órakor már vár ránk a jógaszőnyegünk, hengerpárnáink, jógatégláink, hevederünk. Nem maradhat ki az OHM-mantra, aztán fejest ugrunk a gyakorlásba.

Héttől-kilencig, tizenegytől -egyig ismétlés, folyamatos áramlásban vagyunk.

Délután félháromtól megkezdődik a komoly vizsga, hol három-, hol négyperces ászana kitartások, természetesen mindkét oldalra, pontos gyakorlat végrehajtással. Figyelmünk „egyhegyű”  ugyan, de azért megváltás  hallani annak a kellemetlen hangú órának a jelzését, hahó, már csak egy perc van hátra! Megdolgoztunk magunkkal, testünkkel, gondolatainkkal, érzéseinkkel, érzeteinkkel, annyi bizonyos!

Aztán egyenként kaptuk a feladatot, minden résztvevő bemutatott, majd letanított a többieknek egy bizonyos pózt, precízen végrehajtva, pontos instrukciókkal, javítva a tanulók testtartásait.

Azért egy kis pihenés is kellett néha....

Fél hétig dolgoztunk, keményen, csendben, megszakítás nélkül, és meg kell, hogy valljam, amikor befejeztük, boldogan mentünk vacsizni!

A nap utolsó másfél órája, az „érzékszervek visszavonása” már csak gyerekjátéknak tűnt az egész napos munka után.

Másnap reggeltől ízelítőt kaptunk a csavaró és fordított testhelyzetekből. 

Körbe ülve zártuk le a napot, ahol mindenki összefoglalhatta tapasztalatait a képzéssel és táborral kapcsolatban.

Tanulságos volt meghallgatni a többieket, kellemes érzésekkel, feltöltődve, de azért kicsit el is fáradva búcsúztunk el egymástól.

Köszönjük Hajni, Anikó, Béla, különleges volt ez a hétvége!

Cikkíró: Oláh Gabi - Jóga képzési koordinátor