Ha valaki úgy 23 évvel ezelőtt első New York-i ittlétem során azt mondja nekem, hogy calm down Laazlo, egyszer még a gyönyörű kislányoddal jössz ide vissza, miközben egyetemi tanárként a Real Madrid Egyetem Sportmenedzsereit kalauzolod bemutatva a manhattani fitnesz klub választékot, ráadásul egy menő fitnesz iskola tulajdonosa vagy, hát biztosan ráfogom, hogy hozzám hasonlóan ivott a Central parkban a patkánylátta nyilvános csapból, és lázálmában azt sem tudja mit beszél. Persze akkor építkezési segédmunkásként (és bébisitterként, hogy csak a két végletet említsem) kevésbé volt hihető számomra életutam ilyen kedvező kimenetele.
Bár, ha jobban belegondolok, ennek köszönhetem, hogy az elsők között voltam, aki konkrét edzéscéllal plankelt! Tényleg! (plank=pallódeszka) Az tény, hogy adott egy komoly erőnlétet az építkezési állványzatok manuális összerakása. Akkor már tesi szakos voltam és abból merítettem kitartást, hogy mindig elképzeltem, vajon mely izmokat dolgoztat, mikor az állványról kihajolva alulról felhúzom a fenetudja hánykilós pallódeszkát és feladom a fejem fölött álló mexicói kollégának? Mindezt heti 6 nap - 10 órában. Nem kellett külön funkcionális edzésre járnom! :))) Az esőnap öröm volt, akkor targoncázhattam!
És mit hozott az élet? Csak két évtizedet kellett türelemmel kivárni, hogy a Real Madrid Egyetem MBA sportmenedzser szakos hallgatóinak vendégtanáraként legyen szerencsém újra New Yorkhoz. De hát most erről akarok írni, csak belibbent ez a régi történet, mely mellett nem tudtam elmenni. Szóval vissza a Real Madrid Egyetemhez. Az egy hetes szakmai turné során én két programért felelek, a Chelsea Piers Sports Complex és a Parisi Speed School bemutatásáért. Persze az általam szervezett 2 esemény csak hab a tortán, mert a hallgatók olyan ínycsiklandó programokkal vannak elkényeztetve, hogy egy életre muníciót kapnak sportszervezésből és „best practice” -ből.
Az elmúlt 5 napban 5 meccset néztünk meg a Real Madrid Graduate School egyetemistáival. Egy főiskolai semifinal NCAA, (VCU vs Davidson) http://www.ncaa.com/standings/basketball-men/d1 egy NBA kosár, (Brooklyn Nets vs. Milwaukee Bucks) egy MLS foci mérkőzést (Toronto vs. New York City) és egy NHL összecsapást (Florida Panthers vs. New York Islanders)! Ez utóbbi tette ránk a legnagyobb hatást, örült pörgés volt, bunyó ahogy kell, és persze az utolsó harmadban zsinórban három gól a hazaiaktól, mely megalapozta a hatalmas hangulatot! Tegnap este chicagoi barátommal skypoltam, (csoporttársam volt tesi szakon, együtt jöttünk ki 23 éve, csak ő maradt, és most már USA állampolgár) elmondta, hogy milyen őrület van a munkahelyeken is sport ügyben. Ez a „March Madness” 3 hetes időszaka, amikor összecsapnak a főiskolai csapatok és minden a kosárlabdáról szól. Mindenki tippel, drukkol a kedvenc csapatának, babonából nem borotválkozik, nem nyír füvet! Tényleg egy fontos társadalmi feszültséglevezető szerepe van itt a minőségi sportnak...
Persze a hallgatóink számára a sport vezetőkkel való találkozás és a stadion látogatások (MetLife, Barclays, Yenkees, NY Cosmos, Red Bull Arena) teszik igazan értékessé ezt a szakmai gyakorlatot! Az első nap pl a Sofitel Hotelben egésznapos előadásunk volt. Tehát a legnagyobb klubok, szervezetek sportvezetői tartanak előadást az NBA-ból, La Liga-ból, MLS-től, de a major league top vezetők mellett most volt egy meglepetés vendég is, a focista Raul személyében. El sem akarták hinni a hallgatók, hogy eljött, beindult a selfihadjárat...
Ángel Sanz madridi tanár kollégám a Spartan Race (SR) európai igazgatója, beszervezte a SR USA főnökét is, Joe Di Stefanio-t. Szívügye volt, hogy ez az esemény is bemutatásra kerüljön, hiszen iszonyú nagy szervezés kell hozzá, és tényleg lehet mondani, hogy példaértékű sporteseménnyé nőtte ki magát ez a sportág. Beavatta a hallgatókat minden kulisszatitokba, és kiemelte, hogy a legnagyobb kihívás a helyi önkormányzatoktól engedélyt szerezni, hiszen azok csak azt látják, hogy sáros, harcos kinézetű emberek gödröket ásnak olyan helyre, ahol addig nem volt, és biztos valakit meg is ölnek, plusz gyújtogatnak:). Hát ebből a prekoncepcióból kell kikeveredniük, és meggyőzni a hivatalnokokat a SR sportértékéről. A másik kulcsmomentum a tevékenység iránti elkötelezettség, a szenvedélyes akarás. Hiába minden know how átadása, ha a helyi szervezőben nincs benne ez a lobogás, akkor sikertelen a vállalkozás. Jó fej volt Di Stefano, folyamatosan burpizett előadás közben, túl volt pörögve a srác láthatóan. Erre mondják, hogy olyat szed amit nemkéne, vagy olyat nem szed, amit kéne...
Tegnap az általam szervezett első program egész jól sikerült. Azért izgultam, ahogy közeledtem a New Jersey-i Parisi Speed School (PSS) felé. Egyáltalán ott van-e, ahol Vácról kinéztem? Hogyan fogadnak, érdekes lesz-e a program? Hál’Isten minden stimmelt, még Jeff is eljött, a PSS nemzetközi fejlesztési igazgatója. Munkatársa Greg, korábban NFL edzőként dolgozott, most az edzésprogram tervezésről beszélt a hallgatóknak. A sport performance létesítmények egyre nagyobb teret nyernek USA-n kívül szerte a világban. Ennek az egyik vezetője a gerelyhajító olimpikon, Bill Parisi által alapított „Parisi Speed School”. Billel egy IHRSA konferencián találkoztam 2 éve, Las Vegasban. Ahogy a Center nevében is benne van, itt a gyorsaság, robbanékonyság fejlesztését tűzik ki célul, persze az alapozással kezdve. Általános iskolák tanulói 8 évestől, egészen a top játékosokig tartoznak a tagjaik közé, továbbá TFW (Traning for Warriors) résztvevők edzenek itt. Valahogy úgy fogalmaztak, hogy ez a láncolat az „okos Crossfittesek” edzőhelye. Különben további érdekesség volt, hogy jól megfér a Crunch nevű fitnesz hálózattal egy épületben PSS, mesterei az amcsik a célcsoport targetálásnak. A hallgatók nem csak a szakmai programtervezésről, hanem üzleti kérdésekről is tájékozódhattak, ebben segített a Jeff Broucher, aki a stratégiai fejlesztésért felelős vezető. Milyen a megtérülés, milyen invesztíció szükséges, mi az üzleti modell, versenypiaci jellemzők, stb... A PSS –nek közel 100 franchise tagja van. Ha valaki ilyen létesítmény nyitásán töri a fejét szóljon, segítek, összehozom Jeff-el. Csak tudnak valamit, ha mind a 30 valahány NFL csapat a PSS-el edz ??? !!!
A ma délutáni program ledöbbentő volt. Sok fitnesz létesítményben voltam már, de ez mindent visz. A Chelsea Piers Sport Complexről van szó, melyet szombaton már leellenőriztem személyesen is, itt van a közelben, a 23rd utca magasságában, a folyóra épült dokkokon. Ilyet még nem láttam. Pedig igyekszem kuriózumokat gyűjteni, hogy legyen mit mesélnem a tanfolyamokon, mert a ciprusi sztorijaimat már én is unom...
De ez legyen a következő blogbejegyzés tartalma, most irány edzeni, aztán este reptér, és 3 órás repülő út után Miami! Ez egy father/daughter program lesz, de itt sem menekülünk meg a szakmai ártalmaktól, hiszen a végcél Orlandó, az IHRSA Global Fitnesz konferencia, www.ihrsa.org ami legfőbb értéke talán a kapcsolatépítés és a legújabb trendek megismerése. Ide igyekszem 2 évente eljutni, és a hasznos infókat hazavinni. Az lesz az igazi csemege! De az egész élmény-áradatot valahogy ahhoz tudom hasonlítani, mint mikor kamaszkorom vége felé egy haverommal beszabadultunk a bükkzsérci falusi lagzi tortás kamrájába. (Futurisztikus volt a plafonig érő polcokon a mázsányi édesség) Kétségveesve vettük észre, hogy 3 szelet után nem megy le több falat a torkunkon... Szóval van határa a szakmai befogadóképességnek is! Szerencsére itt a lányom, és bár a fentiekből ez egy szakmai túrának tűnik, legalább annyira Apa-Lánya teambuilding is!
Ps. Ha tehetem elhozom külföldi utaimra valamelyik gyerekem, hogy szokják a nyelvet, el tudják magukat helyezni később „világpolgárként”. Ez jelenti a nyelv interaktív elsajátítását is, de főképp a nyitottságot, az új szemlélet befogadását. Imádok velük lenni, élvezem, hogy látom a szemükben a csillogást, az értelmük kinyílását. Ők már más lépcsőfokról fognak indulni mint én, ettől függetlenül Nekik is meglesz a kihívás az életükben.
23 éve sok minden benne volt a pakliban. Az is hogy maradok USA-ban, ahol nem köszönnek vissza a fák. Az is, hogy a „construction worker” ranglétrán araszolok, kinézetem, hajam megvolt hozzá. A lehetőségek mindenki előtt ott állnak, de rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre, mit használunk ki, mit engedünk el. Sorsunk talán meg van írva, de a saját sztorinkat mi szőjük bele, én ebben hiszek.
Meg kellett értenem, hogy „Égboltot vált, de lelket nem, ki áthajózik a tengeren.”
