Jelentős ideje kerülgetem a Jógát. Persze a jóga vár, már több ezer éve, mit neki, hogy én meddig keresem az utam?

Cipruson dolgoztam személyi edzőként 16 éve, mikor rávettek, hogy vegyek részt egy jóga órán. Őszintén? Majdnem megőrültem. Mit csinálok én itt hanyatt fekvésben, mikor annyi sürgős dolgom lenne? Ment a belső beszéd és emlékszem azon húztam fel legjobban magam, hogy miért nem Atlantába mentem az Olimpiára dolgozni, ott mekkora pörgés lehet, ehelyett meg itt szétunom magam… Alig bírtam ki a másfél órát, szerintem idegesebb lettem, mint előtte. Nyílván nem voltam kész még az élményre, huszonévesen honnan tudtam volna, hogy egyszer igényem lesz a lecsendesedésre?

Aztán 2004-ben Indiába vetett a jó sorom. Utaztunk 3 hetet, ebből egyet a Tata típusú Polski Fiat méretű kisautóba préselődve, túlélőshow az kutyafüle ahhoz képest amikor jött a traktor a sztrádán keresztbe, mi százzal előre, satufék, már majdnem öröm, hogy megússzuk, mikor meglátjuk a rönköt amit húz maga után… Omprakash a sofőrünk, napi 500 Ft körüli rúpiáért nem csupán 1500 km-en keresztül furikázott úttalan utakon, de estére szállást keresett nekünk, s amit turista láthat Radzsasztán államban azt megmutatta. Az emlékeket rendszerezve rájöttem, hogy a földi világból eltávozott mesemondók patkány formában reinkarnálódott lelkeinek meglátogatása is kuriózum, de valami még hiányzott...

Mi lesz, ha megkérdezik otthon, hogy voltam-e jógázni és az ciki lenne, ha pont Indiában hagynám ki?! Így hát kinéztem egy órát Delhiben - nagy elvárásokkal a fejemben. Itt már más szempontok alapján kritizáltam; - hogyan lehetséges, hogyan történhet meg az a pusztító szakmaiatlanság, hogy nyújtott ízületekkel végzik a gyakorlatokat? Micsoda edzéselmélet alaptéziseivel szembemenő, égbekiáltó alpári tudatlanság, hogy bemelegítés nélkül nyújtanak? Na és milyen sorrendben? Nem olvasnak ezek Dubecz-féle edzéselméletet? Kiakasztó volt, mondhatom…

Ekkor persze már évek óta volt különböző partner cégekkel együttműködve jóga tanfolyam az IWI-nél. Ha van rá igény miért ne, - hagytam jóvá évről évre, nem túl nagy meggyőződéssel. Az Élet tovább pörgött, s úgy alakult, hogy 2007-ben nyitottunk egy személyi edző–életmódstúdiót. Itt már volt jóga az órarendben, s egy idő után ez volt talán a leglátogatottabb foglalkozás óratípus a személyi edzés mellett.

2009-ben úgy döntöttem, hogy nem kísérletezünk tovább partner cégekkel, felépítjük a saját jóga és body&mind képzési rendszerünket. Hosszasan kutattunk megfelelő jóga oktatók után, s már majdnem feladtam, pedig nem szokásom megtorpanni. Zavart valami az egészben, s láthatólag őket is bizonytalanságban tartotta, hogy nem tudták a fitnesszel, mármint annak a prevenciós, rekreációs részével összeegyeztetni a jógát. Nem igazán tudtam összerakni, hogy akkor most csak az jógázhat, aki vörös pöttyöt tesz a homloka közepére és ezentúl namasztével köszön a boltban is? Már akkor is azt gondoltam, hogy a jóga mindenkié, nem kell hozzá vallást felvenni, értékei megtarthatók és adaptálhatók erre a nyugati „civilizációra”. Nem az ászanák kitartása terén jelentkezik a hitelesség, hiszen azt tornász, vagy RSG-s múlttal rendelkezők, vagy pilateszesek, „harcművészek” is meg tudják technikailag oldani. Nagyon úgy tűnt, hogy nincs olyan jóga oktató magyar földön, aki osztja a fitnesz-jóga párosítás létjogosultságának koncepcióját, vagy legalábbis én nem találom.

Persze hogy nincsenek véletlenek, hiszen Sárig Hajnit nem kellett megtalálni! Hajni ott volt mindig is a szemünk előtt, csak nem vettük észre. Nem „nyomul”, nem tetszeleg a sztár guru oktató image-jében, „csak” egy szerény jógás, aki maximalistán képzi magát és aztán megpróbálja átadni, amit kapott… Hajnival most már a negyedik kezdő és további haladó csoportokat indítottunk a fenti alapelvek mentén.

De hogy miért is írom ezt? (Galla Miklós az ilyen kérdő mondatoknál a nyomaték kedvéért leguggol)

A hét végén részt vettem az IWI jóga táborában Piliscsabán. A mi táborunkban, Hajni vezetésével! És életre szóló élményben volt részem, ami kikívánkozik belőlem. Az életmódstúdiós korszak óta a napüdvözlet egyes elemei, mint nyújtó gyakorlatsor, benne vannak a napi edzés rutinomban, s ha csak arról lenne szó, hogy tanultam néhány új ászanát, vagy tökéletesítettem a régieket, nem húznám senki idejét, főleg a magamét nem blogírással. Ettől jóval több történt! Viszont hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, el kell mondanom még egy fázist, mely eljuttatott ebbe az állapotba.

Tavaly a PhD disszertációt írtam és ez egy fél éves rendszerező munka volt, heti 6-7 nap, napi nettó 14-16 óra munka. Ez ilyen, ha az ember magától írja… A szellemi hipertrófia edzés során akkumulálódott stresszt a napi futásokkal és egyéb "pozitív megküzdési stratégiákkal" sem tudtam teljesen feloldozni. Ekkor kaptam egy jóga nidra CD-t az IWI-s jóga tanfolyamról. Kíváncsian tettem be a diszket a lejátszóba, s az utasításnak megfelelően elhelyezkedtem savászanában, elmosolyodtam, amint a hang megköszönte, hogy az asztéja elvét figyelembe véve eredeti CD-ről hallgatom a következő gyakorlatot, aztán megtörtént a csoda! 28 perc alatt tökéletesen regenerálódtam, s legalább 4 órányi alvásnak, - a pihentető fajtából- megfelelő pihenésben volt részem. Újra kezdődött a nap!

Azt nem tudom miként csináltam volna meg a Phd-t, angol nyelven, hol Madridba, hol Greenwich-be utazva, a céges és a többi kötelezettség mellett, ha rendszeresen nem iktatom bele az életembe a jóga nidrát. Biztos meglenne, de milyen áron? Kifacsarva, kiégve. Így meg fókuszált, friss tudtam maradni, a munkát, mint utat éltem meg, nem siettettem, a védés napját iszonyúan vártam, a performanszot élveztem. Most már több mint egy éve az életem része a jóga nidra, és nagy-nagy nyugalmat kaptam tőle. Na és persze benne a szankalpától, a pozitívan megfogalmazott eltökéltségtől, mely hat a tudatalattidra és így az életedre is…

Kesereghetnék, hogy miért nem előbb találtam rá, de nincs értelme, hiszen most értem meg. Most értettem meg. És ehhez hozzásegítenek az újabb találkozások is. Idén márciusban Los Angelesben az IHRSA fitnesz konferencián összefutottam egy fitnesz - jógás cég standján a tulajdonos alapítóval, s megint csak meggyőződtem arról, hogy jó úton járunk amikor ezt a koncepciót a hétköznapi emberhez próbáljuk elvinni. A LA Yoga nevű magazinba meglepetten fedeztem fel, ilyen és hasonló cikkeket: Jóga futóknak, Ayurvéda és az edzés utáni regeneráció… (Az LA Marathon pont ebben a hónapban volt, ilyenkor minden erről a felkészülésről szól a fitneszben…) Sportolók, fitneszesek, a jóga a Tiétek is!!!

Visszatérve a jóga táborra, a hallgatók kíváncsi tekintetéből ezt olvastam ki: - Mit keres itt az IWI igazgatója? Biztos valami protokolláris látogatás… A tábor résztvevők vegyesen voltak, régiek, tapasztaltabbak keveredtek a kezdőkkel. A kezdésnél körbeültünk és Hajni azt kérte, hogy rajzoljuk le magunkat, kik vagyunk most… Itt nem számít, SENKIT NEM ÉRDEKEL, ki hol dolgozik, MILYEN ÉRMEI vannak, HÁNY DIPLOMÁJA, csak az, hogy mit érez, mit hordoz magában…. Nem volt egyszerű megérkezni…

Nekem ez a tábor, így a jóga, az önismeretről szólt. A tükörről, ami mások tartanak elém. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen reakcióik voltak az embereknek. Nekik, akiket nagyon becsülök, (hiszen talán én voltam az egyik legidősebb), akik már fiatalabban felismerték, hogy a jógával tudnak pozitívan változtatni az életükön, s környezetükén is. Tanulságos volt látni, hogy ki melyik fázisában tart az önkorlátozó gondolatoknak, előítéleteknek, vagy éppen az elfogadásnak.

Kibontakoztak emberi sorsok, jellemek, kedélyállapotok. A súlyos betegségből felépült lányé, aki azért akar jóga oktató lenni, hogy segítsen olyan elkeseredetteknek akik vele együtt vártak a „kemóra”. A finom humorú Ricsi, aki „rákapcsolódik” és „föntről hozza le” a nidrát és fejből mondja 45 percen át, gyönyörűen. Egy-két lány hazavitte volna, úgy láttam...:) Kisgyerekes anyukák, aztán a spinninges csajok, a bohókás rock gitáros, az informatikus fiú, aki végig segítette csoporttársait az e-learningbe feltöltött kiegészítő tananyagokkal, a jogász hölgy, aki kimondottan az Iyengar fegyelmezettségét kereste a képzés választáskor. Volt, aki sírt a gyakorlatok közben, volt aki kacagott, abba nem bírta hagyni… Többen elmondták, hogy nem akarnak tanítani, saját okulásra végzik ezt a képzést, van aki már oktat, és olyan is aki a gyermek fitnesz foglalkozásaiba építi be a jóga elemeit. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy ez még csak a kezdet, az út eleje. A finom vega, bio kaják kiteljesítették azt az érzést, hogy egészségemet végre több oldalról támogatom, kerek volt az egész…

Persze a gyakorlások közben szenvedtünk, de még hogy… Bár csak a következő ászana jönne már, megváltás lesz! Az volt, de csak néhány másodpercig. Küzdöttem az egómmal, azért is kibírom (meg biztos néznek is a hallgatók, mit szólnak – dehogy néztek volt más bajuk is...) Aztán lassan eljutottak hozzám Hajni instrukciói. Szombat este pedig valami döbbenetes történt. Elengedtem, hogy nem gimnasztikai szaknyelven kapom az instrukciókat, s egyúttal szabadon hagytam magam is, „beleengedtem testem a pózba”. Megértettem, hogy mi az „csontból tartsd meg magad”…Végre nem görcsöltem, az inkvizíció legfurmányosabb vallató pózait is kenterbe verő ászanákba belefeledkeztem, s azt vettem észre, hogy nem tépem ki magam a testtartásból a végén, hanem szép komótosan kijövök…És a Hajni vezetett minket, hol bölcs, hol ütős, rövid mondatokkal, helyretéve a nyavalygókat, erősítve a kétkedőket, hol pedig tettekkel. Leesett állal figyeltük az indiai Iyengar Ashramban trenírozódott csavarásait, s kollektíven ráébredtünk; na ezért is érdemes szerénynek lenni.

Mikor másnap reggel hatkor együtt kezdtük a meditációt, többeknek gyanússá vált, lehet, hogy komolyan gondolom a részvételt, illemből nem "szívatná" magát valaki így.

A 3 nap alatt túlléptünk határainkon, egymástól is tanulva. Szembesültünk illúzióinkkal, elvárásaink szembeköszöntek. Igen, az erőben meditálni komoly kihívás. Nincs angol pázsit, a talaj hepehupás, és bizony léteznek bogarak („Úristen, ha láttad volna rám milyen mászott!” „Az enyém olyan soklábú volt!”). Egyik délután a lovász a közeli istállóban egyszer csak baromi nagyot káromkodott (a sikítófrász jött rám a nagy nyugiban), mit érdekli őt, hogy mi relaxálni próbálunk, ő így adja ki a stresszt és milyen igaza van! Előítéleteinket mi építjük, de le is rombolhatjuk. Illúzióink hamar szétpukkannak, érdemes hát a talajon állni. Megtartva a középpontot, az egyensúlyt. A jóga nem csodaszer, Te kellesz hozzá, mert önmagában nem működik. De ki tud egészíteni és ily módon egy új életminőséget kaphatsz.

Akkor vagy bölcs, ha nem várod meg, hogy saját, vagy hozzátartozód betegsége döbbentsen rá, hogy tenned kellene valamit! A Jógával mi itt igazi és nem virtuális közösséget építettünk, vidáman, elérzékenyülve, testileg elfáradva, de mégis energetizálódva. Lenyugodva, más, nyugodtabb, tisztább dimenzióba érve zártuk a tábort. Azért tetszett különösen, mert nem volt túlmisztifikálva semmi. Hajni finom érzékkel vezetett végig minket, csak a végén jöttem rá, hogy milyen gondosan felépített szakmai munka áll e mögött a csendes, vidám egyszerűség mögött. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mennyi mindenkire ráférne az itteni tapasztalat, ebben az öntömjénező világban. A kihívás sokaknál már ott elkezdődne, hogy csendben kell maradni egy kicsit, egyedül a gondolatokkal…

Valahogy az jutott eszembe, hogy régen az járta, ha adományozol, azt tedd titokban, ne azért, hogy felnézzenek rád, ne kérkedj vele. Valahol ilyen a jóga is; itt a külvilág igazán kizárva, magadnak vezényelsz, magad hajtod végre. Nem az érmekért, nem az elismerésért, nem a facebook lájkokért, hanem azért hogy a fejlődésed érdekében békét és rendet teremts magadban és így adhass a környezetednek is.

Kell ettől több?

és egy ajánlott írás Gábortól, a tanfolyam egyik résztvevőjétől... 

https://plus.google.com/u/0/107208258923830234944/posts/UrEh9gXHmgM