II. Nemzetközi Menedzsment Fórum
Budapest
Novotel Congress
2012 november 29
Az MFESZ (Magyar Fitnesz és Egészségfejlesztési Szövetség) által szervezett rendezvény célja a hazai fitnesz szektor szereplőinek összefogása, álomkór-közeli állapotból való felrázása, külső segítségre várás történelmi hagyományának áthágására tett kísérlet és szakmai és üzleti információs fórum, kapcsolatépítési lehetőség biztosítása volt.
A mintegy 60-70 résztvevő nagy része fitnesz központok vezetőségéből, tulajdonosaiból, edzőkből és a szabadidősportban dolgozó szakemberekből állt, én személy szerint még jobban örültem volna, ha több menedzser, tulajdonos is megjelenik. Persze számításba veszem, hogy év vége van és a relatíve rövid kiértesítési idő ellenére mégis szép létszám összejött, és még sorkatonákat sem kellet kivezényelni mint anno Nov-7-i ünnepségeken, hogy legyen tömeg. Magát a rendezvényt régóta terveztem, de a sztárelőadókat, közöttük Jonh Harris-t és Monspart Saroltát csak 2 héttel ezelőtt sikerült „leigazolnom”.
Az MFESZ elnökeként (mely titulust, ha lehet kerülöm, mert túl formális) az öntudatra ébresztés szándékával ismét elmondtam, hogy az EU-s fitnesz ipar milyen rendkívül erős gazdasági és szociális potenciállal rendelkezik (28 milliárd €/ év forgalom – ez több mint kétszerese a labdarúgás éves forgalmának - , 44 millió fitnesz klub tag, 450 000 alkalmazott, 48 000 fitnesz klub, 24 nemzeti szövetség). Ezután a brüsszeli székhelyű EHFA érdemeit emeltem ki (Európai Egészségfejlesztési és Fitnesz Szövetség), mely a fitnesz ipar sztenderdizálását végzi kutatás, oktatás, egységes minőségszabványok, prevenciós programok kidolgozása területén, valamint a szektor érdekképviseletét látja el. A 2010 óta működő EHFA tag MFESZ itthon végez hasonló fejlesztéseket, - erősítettem rá a sejtésekre.
Ezután az MFESZ céljait, startégiai terveit ismertettem, melyre ha kíváncsi vagy, több lehetőséged van:
lájkolod a FB oldalt és nézegeted a képeket, posztokat
letöltöd a doksikat a honlapról
irsz ide, hogy miként lehetsz tag
Ettől a ponttól kódolatlan üzenetek sora következett, melyben nyomatékosítottam, hogy a hazai fitnesz szektor hasonlóan a Nyugat Európai országokéhoz, a szabadidősport egyik legszervezettebb területe, ahol a lakosság sportolása szakértő edzők felügyelete alatt, rendszeresen, biztonságos körülmények között, mérhető eredménnyel történik. Ez a prevenciós feladat ma hazánkban mintegy 1000-1500 cég, (ebből 400-500 fitnesz terem), 10 000 munkavállaló, 2-3000 aktív edző részére biztosít munkalehetőséget. Ugyanakkor a lakosságnak csak kb 3%-a (az EU-s átlag fele) vagyis 300 000 fő vesz részt ebben a típusú fizikai aktivitásban, holott az infrastruktúra és a szakemberek képzettsége lehetővé tenné e létszám duplájának ellátását is. Ezt az embermennyiséget nehéz összehozni öböl átúszásból, vagy futóversenyekből, főként, ha szorozzuk az események számát a résztvevők létszámával. Ezért is érdemes komolyan venni a fitnesz ipart, mert majd egyszer feleszmélünk, és jól elmegyünk szavazni plusz visszük a sok szenior órára járó nyugdíjast is!
Az előadók között kiemelt szerepe volt Monspart Sarolta MOB alelnöknek, aki humoros, „pikánsan” szókimondó előadásával nagy hatást gyakorolt a közönségre. Konkrétan egyes helyeken térdünket csapkodva mulattunk kendőzetlen véleménynyilvánításain, ugyanakkor azért a lényeget is elmondta, hogy ne számítsunk állami figyelemre és támogatásra, mindent önerőből kell megoldani. Szerencsére nem dőlt össze a világ bennünk, eddig is sejtettük, hogy az MFESZ és a fitnesz ipar önfenntartó kell, hogy legyen, nem a nagy kalap köré kell állni, mint olyan sokan teszik. Persze ezt a szabadidősport egyes régi motorosai nem így gondolják, erős hörgés hallatszott a széksorok közül egy korábbi TF-es előadásomon, amikor arról beszéltem, hogy a fitnesz üzleti alapokon működő, profitorientált szolgáltatás. Micsodaaaa?
Saci néni ismertette a szabadidősport tagozat helyzetét a MOB-ban, és azokat a kihívásokat, melyeket a jelenlegi finanszírozási modell, és a szabadidősportra irányuló aránytalanul kevés figyelem jellemez. Ez kb így néz ki:
és ezen belül hol a fitnesz? Jó kérdés!
Röviden áttekintette, hogy miért is vagyunk sportoló nemzet, a hagyományaink alapján, (Zalán futása, Muhi csata, Mohács - Csele patak, na az már duatlon volt, ott II. Lajos úszott is…, Pákozd, stb…) Aztán jött a „sluszpoén” a korábbi tájfutó világbajnok előadó a résztvevőket egy vidám közös mozgással derítette jó kedvre, ráébresztve őket, hogy ne aggódjanak a szomszéd is ronda nem csak ők, érdemes a hátsó „dupla radírt” kicsit menedzselni a jobb kondi és kinézet érdekében. Beszélt a feleségek felelősségéről a férjeik „túletetése” terén, a test gyarmatosításáról, a kormányzati kommunikáció és a valóság közötti szakadékról. Persze akinek volt füle, az értette, hogy az irónia mögött a magyar szabadidősport és egyáltalán a népegészségügyi helyzet iránt érzett aggódás állt.
Nem könnyű dolog Monspart Sarolta után előadni, ezt minden konferenciaszervező tudja. Ugyanakkor Dr Perényi Szilvia a Debreceni Egyetem adjunktusa megfelelően ellenpontozta az előző stílust és tartalmat. Itt az anyag statisztikai adatokra épült, melyben a magyar fiatalok (29 éves korig) sportolási szokásairól szóló kutatását mutatta be. Ebben többek között rácáfolt azokra a tévhitekre, miszerint a fizikai inaktivitás pénz-, vagy időhiányból fakadna. Egyúttal ötleteket is adott ahhoz, hogy milyen tulajdonságokkal bíró célcsoportokat lehetne bevonni a szabadidősport egyes területeire.
Edző kollégák, menedzserek, tulajdonosi, befektetői kör! Érdemes tudni ezekről, hogy megértsük, hogy miként hat üzletmenetünkre az a tény, hogy ma már a Shulzce által leírt posztmodernizmus élménytársadalmában a fitnesz terem az önmegvalósítás színtere lett! Hová lett a Bordieu –féle társadalmi determináció? S az individualizációs diverzifikációs elméletek ismerete miként segítené elő, hogy akár a brand építésnél, akár a szolgáltatás strukturálásánál ésszerű döntéseket hozzunk? Ilyen inspirációkhoz kellenek többek között ezek a konferenciák.
John Harris amerikai származású osztrák üzletember 1983 óta üzemeltet fitnesz termeket, övé volt az első nemzetközi lánc a '90-es évek elején, melynek voltak tagjai Németországban, Belgiumban, Londonban is. Hát ez elképesztő, hogy egy ilyen üzletembert sikerült megnyerni! A közönség kicsit meg is volt illetődve, amikor a „fitnesz ipar Steve Jobs”-ától lehetett kérdezni, hogy ő miként csinálta… A szakma "nagy öregjének" előadása rendkívül sok hasznos üzleti és szakmai információt tartalmazott, melyből sokat tanulhattak volna a hazai menedzserek ha Bécsbe nem is bírnak kijönni egy nemzetközi fitnesz konferenciára mert drága, mert nincs idejük, mert nem tudnak angolul, németül, urduul, akkor most hogy olcsó, tolmács van, közel van, akkor komolyan vehetnék, hogy nem önszórakoztatásból hívjuk ide ezeket az előadókat. Tisztelet a kivételnek, aki nem tudott róla, vagy nem érdekelte, vagy halogat, vagy fontosabb dolga akadt, vagy ez is drága volt és messze, vagy egyszerűen tényleg nem ért rá. Mert ilyen is van.
Jonh Harris elmondta, hogy fiatal amerikai edzőként, miként figyelt fel rá egy média vállalkozás Ausztriában, mely befektető társként elindította vele a John Harris fitnesz láncot. A névválasztás ügyes húzás volt, mert innentől nem engedhette meg, hogy rendetlenség, vagy kosz legyen, hiszen akkor John Harris maga koszos és rendetlen! Később eladta a saját magáról elnevezett klub hálózatot és megalapította a Starsfitness fitnesz termeket, melynek tulajdonosa vezetője ma is. Így lett John Harris Jonh Harris konkurense… Persze a komoly információk ott hangoztak el, amikor elmesélte a félelem első hullámát, (Waves of Fear I.) mely rájuk tört 1999-ben, amikor óriási pénzek álltak a nyugat Európai fitnesz láncok rendelkezésére, hogy befektessenek. Ezt meg is tették, és hogy miért is élte túl ezt a konkurenciaharcot a Starsfitness? És miért dőltek be ezek a tőkeerős, tőzsdén lévő cégek?
A félelem második hulláma (Waves of Fear II.) 2009-ben jött, a fapados budget fitneszek megjelenésével. Ezeknek rendkívül átgondolt üzleti modellje lehetővé teszi, hogy 16-17€ havi díjért kínáljanak bérletet, mellyel pl. a Basic-Fitben a család 4 tagja is edzhet. Jonh leírta a modell lényegét, és azt, hogy miként lehet „normál” fitnesz klubként mégis életben maradni. A fapados témakörre én is kitértem, mert a bécsi IHRSA-n ez központi téma volt. Ha bejönnek, márpedig bejönnek, mert a McFit pl 16 termet nyit a következő 2 negyedévben Németországban a meglévő 160 klubja mellé, ahol már több, mint 1 millió tagja van, akkor ez alaposan felforgatja hazai állóvizet. A haladással lépést tartani képtelen fitnesz termek becsődölnek és csak a merészen újítók maradnak életben. Sokkal több ember fog fitneszbe járni, mert megengedhetik majd még inkább magunknak, új igényt fognak kelteni ezek a klubok, persze a meglévő célpiacot is szétzilálják egy kissé. Jót tesz majd az edzőképzésnek, mert még több személyi edző és instruktor kell majd, és felpörgeti a többi szegmenst is. Hogy a Klicskó nevével reklámozott fő – fapados mikor jön be? Szólok, ha megtudom, bár akkor már késő lesz kiépíteni a védelmi állásokat.
John felhívta a figyelmet a sales csapat kiépítésének fontosságára és arra, hogy a külföldi cégek mind az un. állandó beszedési megbízással dolgoznak, azaz online fizetés történik, havi vagy éves díj levonásokkal. Arra az ellenérvre, hogy "de Magyarország más", számos nemzetközi példát hozott, ahol megdőlt ez a kifogás és a "direct debit" módszer működik. Ebben látja többek között itthon is a kitörés és a fejlesztés lehetőségét.
Jómagam éltem a helyzeti előnnyel, mely az EHFA szakértői státuszomból fakad, vagyis abból, hogy a tűz közelében vagyok, és látom mit kotyvasztanak a fitnesz ipar olvasztótégelyében. Nemzetközi konferencia tapasztalataimat osztottam meg a közönséggel, ismertetve a trendeket, statisztikákat, iparági helyzetelemzéssel kiegészítve. Azonban ezt a terjedelmi korlátok miatt egy következő bejegyzésben fejtem ki. Azt viszont kiemeltem (az illetékes hivatali képviselőknek is címezve), hogy a hazai fitnesz szektor a prevenció helyszíneként nagyban hozzájárulhat a negatív népegészségügyi és gazdasági folyamatok visszafordításához. Ehhez azonban a szektor szereplőinek együtt gondolkodására van szükség.
Ladányi Zoltán IWI Fitnesz szakmai vezető a múlt évet Londonban töltötte személyi edzőként. Pályáját testnevelő tanárként kezdte, majd Újvidékről Budapestre költözve belevetette magát a fitnesz szakmai rejtelmeinek kitanulásába. Ezt követően 8 évig dolgozott személyi edzőként, tanfolyamvezetőként és szakmai vezetőként. Bár komoly szakmai sikereket ért el itthon, úgy határozott, hogy bedobja magát a mélyvízbe és nyelvfejlesztési, valamint szakmai motivációtól hajtva kiköltözött Londonba, ahol 2 nagy fitnesz klub alkalmazásában is dolgozott személyi edzőként 1 évig. Zoli rendkívül autentikus ebben a műfajban, folyamatosan képzi magát nem csak szakmailag és pedagógusként, hanem üzleti vonalon is.
Előadásában kitért a hazai és a külföldi „sales” struktúra közötti különbségekre, és konkrét számok, példák alapján mutatja be, hogy mitől annyira hatékony az értékesítés, milyen feladatai vannak a menedzsereknek és edzőknek a sikeres eladások és vendégmegtartás szempontjából. Gyakorlatilag kenyérre kente a közönséget hiteles stílusával, és tudásával…
A rendezvényt megtisztelte Köpf Károly Úr is, a Magyar Edzők Társaságának Főtitkára, ami azért nagy szó, mert az élesport edzőket tömörítő, a MOB által elismert és támogatott szervezet felismerte a fitnesz edző szakmában lévő értékeket és lehetőségeket.
Ebben az évben az MFESZ 6 hasonló jellegű fitnesz fórumot szervezett. A nagy érdeklődés jól mutatja a hazai fitnesz szektor információéhségét és igényét az ilyen típusú szakmai szerveződésre. Remélhetőleg Magyarországon is mihamarabb ismert lesz az a tény, hogy a szabadidősporton belül a fitnesz szekció milyen jelentős mértékben hozzá tud járulni a lakosság fizikai aktivitásának javításához. Elkötelezett kollégáimmal én ezen dolgozom.
További információ:
http://www.facebook.com/MagyarFitneszEsEgeszsegfejlesztesiSzovetsegMFESZ?ref=hl
Az előadás anyagokat MFESZ tagoknak és a rendezvényen regisztrált résztvevőinek biztosítjuk!
