A nyolcadik alkalommal, ezúttal Rómban megrendezett ISM hozta az eddig megszokott formát, ismét feltöltekezve, inspirálva hagytam el a konferenciatermet. Eddig sikerült mindegyiken részt vennem és személy szerint is, cégesen is, karrierben is rendkívül sokat köszönhetek ezeknek a találkozóknak. Nem feltétlenül csak az elhangzott előadásoknak köszönhetően, hanem azért, mert a kapcsolatépítés , a „networking” csak így, élőben, bizalmi alapon képzelhető el. Azt hiszem, ha pl. pék lennék, az összes sütőipari konferencián az első sorban ülnék, vaníliás buktát majszolva. De jó hogy nem pék vagyok, testkompozíciós okokra visszavezetve legalábbis!

Négy nap múlva Róma, ismét ISM!!

Bár már az olasz fővároson jár az eszem, mégis meg kell emlékeznem a tavalyi athéni 7-ik International Standards Meeting-ről (ISM), mely az egyik legmeghatározóbb konferencia volt számomra. Pedig a korábbi Madrid, London, Barcelona, Budapest (itt mi rendeztük az ISM-et 2013-ban), Amszterdam, Lisszabon helyszínű rendezvényeken is  komoly feladatokat kaptam, mégis talán Görögországra értek be az elindított folyamatok. Még a könnyeink is kicsordultak néha, igaz, ez inkább a szálloda előtt Obama látogatása elleni tüntető tömegbe lövellt paprikasprének volt köszönhető, nem a munkánk eredménye felett érzett meghatottságnak.

Éles kontrasztként bent a szállodában békésen folytak az események, pedig a közönség sokszínűsége, - ha a nagypolitikai helyzetre gondolunk – akár alá is áshatta volna ezt. Miért is nosztalgikus Athén számomra? Azért mert abban a kivételes helyzetben volt részem, hogy én vezényeltem le a "The value of international cooperation: How can we be stronger together?" kerekasztal beszélgetést, melynek végén aláírtuk azt az együttműködési szerződést, mely a már létező és az újonnan csatlakozó nemzetközi regiszterek közötti kooperációt szabályozza. Néhány szignónak tűnik, de mindehhez hosszú évek előkészítő munkája kellett. 

ATP konferencia - Innovations in Testing, Arizona, Scottsdale.

Ígértem nektek, hogy összegzem ezt a "Keynote" előadást, melyet a Pixar Animációs stúdió story írója, Matthew Luhn tartott.

Miért pont az Art of Storytelling (Using Our Stories to Reach the World) előadást közvetítettem nektek ma a FB-on (félig-meddig) élőben? Miért ez a téma fogott meg ezen a száraz, tesztelésekről, vizsgáztatásról szóló konferencián? Mert megérintett érzelmileg. Hiszen mindenkinek van egy története -még a vizsgázóknak is :) -, amit el lehet mondani jól, rosszul, vagy sehogy. Kíváncsi voltam rá, hogy miként látja ezt a Pixar történetírója, aki sok olyan általatok is jól ismert film „storyboard”-ját írta, mint pl a Toy story, Némó nyomában, Hihetetlen család, Szörny Rt., Verdák, vagy a L’ecsó...

Matthew arra a kérdésre adott választ ebben az egy órás „keynote” előadásban, hogy mitől jó egy történet. Saját családi sztorijába szőve elmesélte, hogy elsősorban attól, hogy hat a „kémiádra”, más az öröm, és más a bánat könnye... Ő egy hivatásos "megríkató", így mutatkozott be. A jó történet bővelkedik fordulatokban, drámákban. Nem egysíkú, nem sikertörténet csupán, és nem is csak bánattal van végig kikövezve. Olyan, mint a hullámvasút, fent és lent váltogatják egymást. A jó történet nem kell hogy logikus legyen, ne a ráció, a kiszámíthatóság vezérelje. Vannak ésszerűtlen döntéseink, de nem számít, mert Indiana Jones-nak akarjuk néha képzelni magunkat! Igaz??? (én funky együttes gitárosának :) ) A jó történet személyes kötödést alakít ki, ez érvényes egy cégre, márkára, vezetőre is! Erre valók a jól elmondott anekdoták.

De mitől inspiráló egy sztori?

1. Attól, hogy van egy „horog” amit kivetünk. Vigyázat, erre nincs sok időnk, 8 sec a max, ami alatt meg kell fognunk a nézőt, a közönséget. Hogyan lehet? Például szokatlan, váratlan, akciódús és konfliktussal teli tartalommal. Nincs benne ember, csak autók??? (Verdák), Szuperhős le van tiltva, hogy életeket mentsen? (Hihetetlen család), Patkány főz??? (L’ecso).

2. Kötödést alakít ki, de itt lényeges, hogy tudjuk kinek célozzuk mindezt. (Életkor, érdeklődési kör, stb..) Nem árt, ha a fő karakternek van egy olyan elérhetetlennek tűnő álma, vágya, mellyel azonosulni tudunk.

3. Hitelesség. Fontos, hogy ki meséli a történetet. Hiteles-e benne az illető? Szívből jön-e? Ezért működnek különösen jól azok a vállalkozások, melyeket nem csak a pénz, a profit hajt, hanem az is, hogy hatást gyakoroljanak valamire, jobbá tegyenek valamit.

4. Ne okoskodj, ne légy mindenttudó. Vannak jó sztorik, de amikor nagyarccal előadja a mesélő, hát inkább unszimpátiát vált ki... Légy sebezhető, őszinte. Emberi. A cselekedet többet mond, mint a szavak.

5. Észrevetted már, hogy van két előadó, a téma ugyanaz, az egyiknél élvezed, a másiknál kardodba dőlsz olyan unalmas? Miért? Struktúra nélkül semmit nem ér az egész. Ez az életünket és a természet körforgását szimbolizálja, a reggelt, delet, az estét. Gyerek-, felnőtt- és öregkor. KEZDET, ahol a elmondod a problémát, mely megoldásra vár, KÖZÉPSŐ RÉSZ: ahol elmeséled, hogy miként oldottad meg, VÉGKIFEJLET: A sikeres megvalósítás, mely iránt tudsz lelkesedni!

6. Amikor megalkotsz egy történetet, fel kell tenned a kérdést magadnak, hogy mit visz magával a hallgató a végén? Mi a tanulság? Mit akarsz, hogy érezze magát a közönség a végén?

Az egy órás, nagyon vicces, érzelmeket tekergető előadás végén kaptunk egy „story spine”-t, vagyis egy mintát arra, hogy miként lehet előadni bármilyen történetet megkapóan. „Nem hiszitek?” Kérdezte az előadó. Szorongva ült többszáz ember a székében, mert pont egy kínai, angolul alig tudó résztvevőt szólított fel a színpadra. „Na ez ciki lesz így a végén” - gondoltam. A feladat az volt, hogy a kivetítőn látható struktúra alapján rögtönözzenek egy párbeszédet. Az érzelmi sokkhatás eredménye az 1 perces performance végén hihetetlen volt, lopva néztem körül, hogy másoknak is belement –e valami csípős a szemébe.. pedig csak egy hülye nyúlról szólt, meg a répáról, meg a ... nem is fontos...

Ekkor arra gondoltam, hogy vajon a nemrégiben megosztott amerikai babyszitter történetem ezért kapott nagy mennyiségű lájkot és pozitív kommentet? Mert átjött, hogy nekem sem csak siker-siker hátán az életem, amit a kirakatban látott képekből lehet feltételezni? Mert mertem őszinte lenni, elmondtam a nehéz perceket, a kihívásokat, és hogy miként küzdöttem meg vele? Engem nagyon sok mindenben megerősített ez az előadás, bár Arizonáig kellett jönni érte egy unalmasnak ígérkező konferenciára. Azt remélem, és azért írtam le mindezt, mert talán végigfut bennetek is a saját „sztoritok”, melyet egykor majd el mertek mondani, őszintén, jól, és hatást gyakorolva, tovább épülve. Kívánom nekünk, mert szebb lenne így a világ, hamisság és álarcok nélkül.

A csípősen lehülő sivatagi estében kellemes meleget árasztó lávatűz, és a ki tudja honnan előkerülő skótdudás zenei mixének szürreális „lounge” hangulatában így tudtam mindezt összegezni. (Megvan a hangfelvétel is)