Fitness Trend

Trendmutató Fitnesz és Sport Szakemberek részére

SUP-al halért, vagy biciklivel a Fishmarketre?

2021. július 11. 11:24 - Zopi

Döntéseink súlya

Amikor hajnalban álomtól ittasan kiálltam a teraszra, egy súlyos, aznapi kalóriadeficitem szempontjából meghatározó döntést kellett meghoznom. Mountain Bike, vagy SUP? Felmerült még az a kísértő lehetőség is, hogy sietve visszafekszem aludni. A tükörsima vízfelület hívogató látványa, valamint az a tény, hogy biciklivel hőségben lottyadtra párolni magam otthon is lehet, a billegő deszkán történő egyensúlyozás közbeni lapátolás javára billentette a képzeletbeli testzsírszázalék-mérő digitális mutatóját.

A távolba vesző előző napi dilemmát, hogy a fish marketre mikor megyünk halat venni az esti sütögetéshez, csak azért írom ide, hogy a sztori végére érve az olvasó azt érezze, hogy mennyire kerek ez a történet! 

Már vagy 5 tengeri km-t (ami síkon legalább 8) hagytam magam mögött sárkányhajós múltamból derengő lapátolási technikára törekedve, mikor a siklásból fakadó éppen bontakozó flow élményt egy a parti sziklák közül felém tellegető, helyi nyelven egyoldalúan kommunikáló alak akasztotta meg.

Igor – mert ez volt a neve, mint kiderült, miután hevenyészett dalmát és dél-váci angolra váltottunk - a helyi halász, maga után kívánnivalót hagyó búvárszerkóban, kicsit megfáradtan, az öbölben horgonyzó hajójára szeretett volna visszajutni. Majd onnan, átöltözve, száraz ruhában, dokumentumait magához véve, újból ki a partra, mert, hogy „very important” ügyben el kell jutnia Splitbe. És hogy lennék-e olyan kedves, befuvaroznám-e a hajójához, meg vissza? Lennék hát, persze, ülj ide előre, de ne izegjél, mert csúnyán beborulunk a Mariana-árokba mind a ketten, aztán nézhetsz mint hal a kék nylon szatyorban. A meggyötörtnek látszó férfi nem győzött hálálkodni, és a derűsebb napokat is látott bárkához érve rákérdezett, hogy felmászok-e, megajándékozhatna-e friss hallal, amit reggel fogott? Hát már hogy a rájába ne, egyrészt milyen érdekes lesz ezt így a blogba megírni, másrészt meg, úgy is ezt a menza megoldást terveztük estére. És anyagi szempontból is előnyös volt az ajánlat.

214185681_549179636265372_9090691659556553469_n.jpeg

Ezzel minden óvatosságomat elaltatta, és az, hogy veszélyes vizeken evezek, csapdába sétálhatok, már csak akkor realizálódott bennem, mikor felmásztam a hajójára, melyért a mexikói drogcsempész filmek kellékesei simán dollárezreket fizetnének bérleti díjként. Elsőként olyan szúró, vágó, ütő, borító (?) gyanútlan SUP-os életének kioltására irreverzibilis módon alkalmas eszközök tűntek szembe, melyek egyébként minden halász alapfelszerelései, úgyhogy nyugi nem miskárolta ki a beleimet és a vesémet se hűtötte be alkalmi ismerősöm a jéggel telt halasládákba. Abból is sejthettem, hogy nem bűnöző hajlam, hogy cuki kölyökkutyával álcáznia magát, miközben a sziklák közül szirén hangon SUP-ost csábít a szervkereskedő, no ez már Tarr Béla filmekbe illő fordulatként sem lehetne értelmezhető. Itt üdvözölnöm kellett azt a jó szokásomat, hogy ilyen tengeri kalandtúrákra is viszek magammal mobiltelefont, a közelmúltig vízhatlannak hitt, mert akként eladott, de a valóságban korántsem oly módon funkcionáló, Thaiföldön vásárolt övtáskámban, mely az olvasó szempontjából azért előnyös, mert valóságtartalmat kölcsönöz ennek a minden képzeletet felülmúló izgalmas történetnek. 

Innentől felgyorsultak az események, mert különben túl hosszú lesz ez a poszt, Igor kb. 5 kg jégbe hűtött, aznap hajnalban általa fogott halat mert át nekem abba a bizonyos kék nylon zacskóba, (amiből a barna hallé később otthon ráfolyt a hűtőben a mézédes dinnyére, melybe belekóstolva ma reggel kis híján sugárban elémelyedtem magam) és invitált, hogy igyunk meg valami helyi "spiritet", de én arra hivatkozva, hogy tulajdonképpen most éppen tréningeztem, és amúgy hajnalban viszonylag ritkán szoktam töményet inni, inkább fél óra alatt hazaeveztem, hogy ne induljon orrfacsaró oszlásnak a seafood, otthon Poszeidónként dicsőítettek családtagjaim a szürreális halzsákmány láttán, majd sebtiben visszalapátoltam Igorhoz, hogy a megbeszéltek szerint kivigyem a partra, (itt már rendesen besavasodva és csak becsületből), aki ígérete ellenére nem öltözött át és készült el mire visszaértem, csupán egy szalmakalapot bírt a fejére biggyeszteni, viszont sodort magának valamit, amitől láthatólag mediterrán hangulatba került, aztán meglepő tájékozottsággal és tengeri medvétől nem várt éleslátással sommázta a magyarországi politikai helyzetet, majd ismét megdicsért, hogy mennyire elképesztően rendes voltam, hogy szó nélkül befékeztem és a szörfdeszkámon beszállítottam úszó otthonába, én pedig segítőkészségem okát tömören azzal indokoltam, hogy amikor '91-ben autóstoppal bejártam Európát, engem is sokan felvettek ám, (azt nem ecseteltem, hogy még többen voltak azok, akik nem, mert az léket ütött volna az érvelésemen) és képzelje egészen Londonig jutottam, meg vissza, ezt követően átadtam a magammal hozott hazai Papa-féle házi pálinkát neki, ami a hibásan rátekert kupak miatt kicsit kifolyt a zacskóba, sőt a SUP-ra is ogyesszai kikötői lebuj életérzést árasztva, mire ő felvillanyozva így kiáltott: "alkohol!!!", majd megkért, hogy egy, de inkább két óra múlva jöjjek vissza, persze csak ha van kedvem, mert ő most egészen, de egészen elfáradt, de arra már tudtam NEM-et mondani, kerékbe törve az éppen kibontakozó "mezsdunaródnij beautiful friendship"-et, mert intuitive rárezegtem állapotára, látva, hogy ma már tuti, Splitben a kormányablak nélküle zár be.

214202844_318221173277043_4952297888414969238_n.jpeg

Összegzésképpen az a meglátásom így utólag visszagondolva, kiváló döntés volt, hogy nem biciklizni mentem tegnap hajnalban, és annak is örülök, hogy nem aludtam vissza, bár ez utóbbi, megint meg kell erősítsem, csábító lehetőség volt, minthogy kerékpározni kánikulában otthon is van lehetőségem, ahogy azt már korábban kifejtettem ebben a posztban, ami szerintem végül is nem lett olyan hosszú, mint amire számítottam, amikor még a közepén variálni akartam azzal, (de végül szerintem helyesen döntve töröltem), hogy kiidegeljek mindenkit a baljós jelekből történő, ám a későbbiekben mégis vakvágánynak bizonyuló szervkereskedői szál piszkálgatásából fakadó következtetések további levonásával. 

Ebből a történetből is kiválóan látszik, hogy mennyire fontos szerepe van életünkben tudatos, vagy tudatalatti döntéseinknek, mellyel kivehetjük sorsunk hálójának szövését a Párkák kezéből, s önnönmagunk vethetjük ki azt az Élet-Óceán titkokkal teli kék mélységébe.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fitnesstrend.blog.hu/api/trackback/id/tr7116618998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása