Fitness Trend

Trendmutató Fitnesz és Sport Szakemberek részére

"Seize the day Lazlo!" IHRSA konferencia, Orlando, Florida 2016

2016. március 26. 06:44 - Zopi

 

„Seize the day! Seize the day, Lazlo!” Ismételgette Hans Munch az IHRSA-n Orlandóban, mikor véletlenül összefutottam vele a holland Hugo Braam Virtuagym nevű cégének standja előtt. Nagyon megörültünk egymásnak, hiszen számtalanszor találkoztam már vele a világ sok nagyvárosában és konferenciáján, meghívtam Bp-re is 2012-ben, hogy tartson előadást a fitnesz klub vezetőknek. Akkor még ő volt az IHRSA Europe igazgatója. Hans egy élő lexikon, ami a nemzetközi fitnesz iparral kapcsolatos ismereteit illeti. Carpe diem, seize the day. Ki ne hallotta volna már a fenti idézetet a Holt költők társasága című filmből? Ragadd meg a napot, hozd ki a legtöbbet belőle, élj a mának, élvezd az életet. Mert ki tudja meddig teheted. Bizony a brüsszeli tragédia Orlando-t is megrázta, és Hans, aki a napokban utazott át a robbantás helyszínén, joggal volt elérzékenyült hangulatban.

 12900260_10154050757539776_1632276297_n.jpg

Hans Munch, az IHRSA korábbi EU igazgatója. Most különös öröm volt vele találkozni!

 

20160324_111648.jpg

(Szolgálati közlemény: Szóljon valaki, ha tudja hogyan kell 90 fokkal  jobbra tekerni ezt a képet! Cheers. )

A nagy konferencia zsongásban biztosan éreztem, hogy én nekem most a kislányom jelenti azt, hogy a mának, a jelennek élhessek. Hogy nemcsak a szakma, a cégépítés létezik, (mondjuk ezt már évek óta tudom és figyelek rá) hanem az egymásra figyelés, a görcsös tervezés nélküli, kötöttségektől mentes szabad együttlét. A poénos videóblog-gyártások (lásd a példát rá alul), az összes angol felirat lefordítása úton – útfélen, kistitkok csereberélése, szörnyülködés az itteni étkezési szokásokon (és sokszor hasztalan igyekezet, hogy ne daráljon be minket is a junkfood kultúra), izgatott vásárlások az outletekben, Justin Bieber, Rihanna (workworkwrokworkwork...) Beyonce, Drake minden adóból 24 órában folyó számainak (részemről) türelmes elviselése és kiparodizálása, hogy soha el nem vehető élmény volt a delfinnel úszás, az airboatozás az Everglades mocsárban, a New York-i felhőkarcolók, száguldás, hajlobogás, gyorsulás a Mustanggal... Beszélgetések a világ dolgairól, tervekről, nyelvtanulás fontosságáról, szerelmekről, intrikákról, barátságokról, és a hosszú hallgatások, amikor minek a duma...

20160319_191903.jpg

20160319_182702_richtone_hdr.jpg

 20160319_154900.jpg

 

20160321_195739.jpg

 

20160320_145727.jpg

 

 

 

 

Miért is írom le ezeket? Fitnesz szakmai blog lenne ez az egész, de úgy gondolom (a visszajelzésekből, amiket az olvasóktól kapok), hogy talán jobban érdekli az embereket az, hogy egy személyes sztorin keresztül, a küzdelmes, odafigyelős, személyes rész is kibontakozhasson. Fontos az írásnál, hogy korántsem biztos, hogy Te olyan hangulatban olvasod, mint amilyenben én írtam. Ezért néha nehezen, vagy félreérthetően értelmezhető néhány dolog. 

Tényleg, Te milyen típusú blogot olvasnál szívesen tőlem? (Ha van még javaslatod, a FB-on, vagy itt kommentben megírhatod)

 

 

ja, megpróbálkoztunk a videobloggal is, Hanga volt az operatőr, így sikerült! Nem ér kinevetni nagyon, bár mi jót mulattunk! :)

 

 

 

"Apa, de mi az az olvasztótégely? Ezt fogja érteni valaki???"

 

Szóval az utazásnál tartottam. Utazom, mert ez nekem az egész életem útonlevés. Sok sok megérkezéssel és elindulással. Talán azért van ez, mert katona-sarj vagyok, gyerekkorban sokat költöztünk, mindig új közegbe kerültem, mindig kicsit elölről kellett kezdenem, és megtalálni a helyem.

Az igazság az, hogy utaztam már akkor is, amikor csak pár ezer Ft volt a zsebemben, azt is kukoricacímerezéssel kerestem Sárbogárdon 23 évesen. (Az mekkora szivatás meló...) Ebből vettem konzerveket, telepakoltam a hátizsákom, kiálltam az Osztyapenkó szoborhoz (fiatalabbak tessék kiguglizni) és kistoppoltam Londonba. 4 napig tartott az út, ebből két nap Párizs egy körgyűrűjén, valahogy a franciák nem csípték a stopposokat, vagy az én búrámat. Ekkor ismertem Dominikot, aki Bp-en tanult állatorvosnak, sötétedés előtt vett fel Mosonmagyaróvárnál (eddig jutottam el 6 óra alatt Bp-ről) Volvo kombijával. Ő aztóta is nagyon jó barátom, idén nyáron is találkoztunk. Hamar összehaverkodtunk, mert volt egy közös nyelvünk. Frank Zappa, a kedvenc zenészem (ne keress rá  kérlek, nem 4/4 sokszor és dodekafón is) egy száma szólt a magnójából. Egyből megvolt a közös téma. „The music is the best”. Munchenig vitt és nem engedte, hogy valamelyik parkban aludjak eredeti terv szerint. Szüleinél szállásolt el. Ő már hajnalban továbbállt, Görögországba repült MTB túrára... Reggel nem hittem a szememnek, az apa egy jónevű sebész professzor volt, az ő hatalmas külvárosi luxus családi házában találtam magam, a család úgy fogadott, mintha ezer éve ismernének.. Én olyan sok féle kiflit és kolbászt még nem láttam. Igyekeztem nem zabálni. Akkor jártam először Nyugat Európában, 1991-et írtunk.

 

Ezek az élmények engem mind motiváltak. Lökést adtak, hogy egyszer saját erőből, én is megteremtem azt, hogy utazhassak, élményeket gyűjthessek. Ez a stoppos sztori meghatározó élmény volt a számomra, hozzájárult, hogy az utat tudjam értékelni, amin vagyok, ne csak a végcélt hajtsam. El tudjátok képzelni, milyen érzés volt 20 év után 2011-ben visszaidézni mindezt, amikor a PhD-m szakmai gyakorlatát végeztem a University of Greenwich-en, és a londoni Victoria pályaudvaron szálltam át? Elméláztam elegánsnak mondott zakómban a hatalmas nyüzsgő váróterem sarkában, valahol ott, ahol stoppos időszakomban egy hálózsákban húztam át az éjszakákat a többi vándordiák között, pénz, és nyelvtudás nélkül. Most zsebemben kreditkártya, és angolul írom a disszertációmat. Micsoda távolság... Libabőr... Ez velem történik? 2 évtized kellett hozzá, jó sok tanulás, utazás.

 

Na de vissza a jelenbe! Ladányi Zoli kollégám, aki az IWI PR megjelenéseit is koordinálja, lelkemre kötötte, hogy számoljak be Orlandóról. Elhülyéskedtem, hogy „Maga város napsütötte, szélfútta, sok a spanyol ajkú lakos, pálmafák dominálják a tájképet, szociodemográfiai összetételét illetően pedig…"  Persze, nyilván illene a IHRSA konferenciáról is írnom, és még a New York-i Chelsea Piers Sport Complex beszámolóval is tartozom! (lsd előző blog bejegyzés, de azt még halogatom, mert túl sok lenne ennyi téma - kb mint a Forsyte Saga!!! )

Azt hiszem most képbeszámolóval megoldom ezt a feladatot! :)

 

12899679_10154050757484776_488851884_n.jpg

IHRSA = networking. Az ACE és az ACSM (aki a fitnesz szakmában van, tudnia kell ezeket a rövidítéseket) intézmények vezetőivel (RIchard Cotton és Graham Melstrand) egy kávézós meeting után. Téma, kooperáció ez EREPS és a USREPS között. Jelentem jó úton vagyunk!

 

20160322_180717.jpg

Varga Máté üzleti partnerem, az egyetlen magyar kiállító, középen a hölgy egy korábbi Ms Olympia.

 

12325160_10154050769264776_1030921606_n.jpg

Ezért is szeretem az IHRSA-t. Ez egy business rendezvény, sok előadással (kb 150  4 nap alatt), szakkönyvekkel.

 

 12421535_10154050757594776_1648889822_n.jpg

Ilyés Beci, USA -ban élő teniszedző, Szávayt is edzette, TF-ről ismertük egymást. Szerettem volna vele egy interjút, hogyan hozta össze a szakmai karrierjét, de indult a Miami Open-re... Most már Dominicán van. Saját erőből, tehetségből jutott el idáig. 

20160324_110351.jpg

 

Véget ért az IHRSA, Irány a FIBO, ott is az EuropeActive Fitnesz Fórum! (Esküszöm nem tudom, hogyan kell állóra szerkeszteni ezt a képet...)

Hát ennyit az utazásokról, konferenciákról, és a kukoricaelfajzódás tikkasztó megakadályozásának kései hozadékairól.  

És ne feledd, "Seize the Day"! :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fitnesstrend.blog.hu/api/trackback/id/tr858526944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.