Fitness Trend

Trendmutató Fitnesz és Sport Szakemberek részére

Ha IWI-s tanár vagy....

2015. október 29. 21:07 - Zopi

Megosztom egy 2015-ös bejegyzésem, amit nektek írtam akkor. Sajnálom, hogy akkor nem tettem meg. Most találtam rá a blogomban, privátra állítva. Miért osztom meg most? Mi az aktualitása?  Hátha rádöbbentek, hogy miért lett volna fontos nekem, hogy a szakmai önéletrajzotokat határidőre küldjétek. Mert a saját álmaitokat összetörhetitek, de az enyémet nem! Aki nem motivált már az IWI-ben szóljon, átbeszéljük a lehetőségeket!

"Sziasztok,

Sokszor próbálok ezen a fórumon vicceskedni (a like-ok számából ítélve nem sok sikerrel :) ) most viszont tök komolyan írok.

Most jöttem Liszabonból, most Barcelonában vagyok. Azt mondja nekem tegnap előtt a Zoli az irodában, hitted volna néhány éve, hogy te zsűrized a személyi edzők világversenyét (PTTW), a Real Madrid Egyetem MBA Sportmenedzsment szakán a new –york-i szakmai gyakorlatot szervezed, vagy hogy a portugáliaia ISM-en előadást tartasz a nemzetközi edzőregiszterről? Nos, nemcsak akkor, de most is még hihetetlen, hogy ebben benne vagyok.

Itt vagyok most egy szép Hotelben, és heverem ki a stresszt. Beugrasztottak "keynote" előadónak, mert az egyik Norvég lemondta... 2 napja tudom... 70 ember előtt, mind szakértő, fele angol anyanyelvű, és a téma még teljesen új számomra. Hát dőlt rólam a víz. Arról beszéltem, hogy miért jó egy közös európai edzőregiszter, az EREPS, és hogyan kívánom felfejleszteni. (Ez a felelősségi területem, az új EU-s állásban.) Felért egy maratonnal, aztán rohantam a reptérre, tele kétséggel, hogy átjött-e az üzenet??? Aztán kaptam egy sms-t, egy orosz résztvevő írta: "Laszlo, I Iiked your presentation, we want to join EREPS! Let's talk about it! Tatjana." Wow... na ott van edzőmennyiség!!! Szóval bele a mély vízbe újból! :)

 Barcelona, személyi edzők világversenye

20151030_130057.jpg

Az, hogy ezt az egészet csinálhatom, még nem a szervezetfejlesztés eredménye. Hanem az előző évek munkájának gyümölcsei. A szervezetfejlesztés látható részei nem most fognak beérni. Ehhez türelem kell, és annak megértése, hogy ez az egész továbbra is összefogással, a legjobb formánk hozásával fog működni. Akkor, ha megértjük, hogy az egyéni hozzáadott energia, a közösséget viszi előre, akkor lesz több hallgató, az IWI pedig fizető- és fejlődőképes. Én azt gondolom, hogy ennek elfogadásával már nincs olyan nagy baj, a gyakorlati megvalósítás mindig a nehezebb. Türelmet gyakorolni. Bizalmat szavazni. Tenni a dolgunkat, a jót feltételezve. Nálunk a családban vagy egy duma, ha valami negatív csúszik ki a szánkon, egyből töröljük és utánamondjuk: „Delete, delete’”. Mert a gondolatok érzéseket, azok szavakat, majd tetteket szülnek. (más sorrendben is) Így vagyunk felelősek azért, hogy mit csinálunk.

Az irodában ezen vagyunk, ezen dolgozunk megfeszítve, hogy fejlődjünk. Gondoljátok el, most kell helyrerakni azt a sok összetornyosult folyamatot, mely még egy 2010-ben megálmodott (és piacvezetői sikerre vezető) koncepcióra épült. Csakhogy azóta 3x annyi hallgatónk van, bejött az élsport vonal (PES, CES), képviseljük a Real Madrid Egyetemet, 2014-ben közel 40 rendezvényen vettünk részt, konferenciákat szerveztünk, van egy webáruházunk, és Budapest mellett még 5 vidéki városban vagyunk jelen! Nem csoda, hogy összetornyosultak, sok esetben átláthatatlanná váltak a feladatok. Ha esetleg kevesebb figyelem jutott valahova, kevésbé hallottuk meg a hangotokat, hát ezért volt. Mindenki kilépett most a komfortzónájából, volt aki új területre került, hatalmas kihívás elé állva, voltak, akik pedig nem tudtak ebbe az új elgondolásba illeszkedni, nem találták a helyüket, ők már nem dolgoznak velünk.

Az IWI 15 éves történetében több olyan hullámvölgy volt, amikor csak az akaraterő, a megfeszített kitartás, a hit abban, hogy mégiscsak jó úton vagyok, és a szakma szenvedélyes szeretete vitt tovább. Nem a tőke, nem a kölcsön, nem a hátszél, nem az urambátyám kapcsolatok, hanem a megfeszített és sokszor elkeserítően kimerítő napi munka volt a kulcs, és a jó eredeti ötlet, a szakmaiságra épülő képzés. Biztos a Ti életetekben is megvannak ezek a periódusok. Senkinek sem könnyű. De bonyolulttá mi tesszük sokszor azzal, hogy nem nézünk szembe a valósággal, a nehézségekkel. A szervezetfejlesztéssel ezt kellett megtenni. Átlépni árnyékokat, elfogadni és elengedni dolgokat, berögződéseket. Idejében észrevenni, hogy ha nem lépek, akkor minőségromlás és lassú döglődés lehet a vég… A változás attitűd, hozzáállás, nem pedig pénz, vagy lehetőség kérdése. Személyiségfejlődés. 

El nem tudom mondani, milyen időutazáson vagyok most túl. 19 éve startoltam Cipruson, persze nem egyből edzőként, hanem szépen lassan felépítve, közben búvár asszisztensként, kertészként, (kicsit pincérként, mert nem bírtam a cigifüstöt), masszőrként több lábon állva. (Erős a kontraszt, mert most voltunk kint, azóta először.) Aztán itthon keresve a lehetőséget, hogy valami izgalmasat, olyat alkossak, amivel azonosulni tudok. Ez volt a személyi edzés számomra, amiben sikerélményem volt. Jött California, bérelt autóban csövezés, edzőknél hospitálás. De összeszedtem az első PT képzés anyagát! Az IWI ebből az egy kis tanfolyamból épült fel, - a sztorit tudjátok - és mondhatom piszokgyorsan elrepült a 15 év.

Volt itt minden. A TF árnyéka, állandóan változó jogszabályok, az irodánk zéróra kirablása, vagy a konkurensek minden eszközt megragadó ármánykodása. Volt, (Ábrahám a FA tulaja) aki politikai zsíros állásából lenézve azt mondta nekem, olvaszd be az IWI-t hozzánk. „És ha nem?” Nem szólt, csak egy (le)söprő mozdulatot tett a kezével. (Hol van ő már és a párt, aki akkor pozícióba emelte? Na ezért is érdemes szerénynek lenni… ) A sor hosszú. Engem ezek a kihívások mindig inspiráltak. Hajtottak előre.

 Miért írom ezt? Mert ez már nem a régi IWI. Nem lehet ZL függő. Mert hívhatjuk ZRT-nek, KFT-nek, ha a tulaj kell mindenhez, akkor az egyszemélyes Bt. továbbra is. Én ezt a céget generációkra szánom. Mindig is egyik hajtóereje akarok maradni, de nem a motorja. Itt szervezett folyamatok mentén, koncepciókra építve, szolíd struktúrát mutatva kifelé, de belül mégis rugalmasan kell működnünk. Nem a vezető teherbírása, egészsége, lelki állapota kell, hogy megszabja, hogy van-e dinamika. Hanem a szervezet felépítése, amiben mindenki motívált, mert megtalája a helyét és egyéni érdekeit össze tudja egyeztetni a vállalat céljaival. Én a legjobban ezt úgy tudom szolgálni, ha kissé eltávolodok és a fejlődés globális környezetének megteremtésére fókuszálok (és nemzetközi hatású munkát végzek).

 Az én szerepem is változásban van. Kevéssé volt tudatos, (max az utolsó 5 év), mindig csak a következő lépést láttam korábban. Nem vagyok sebész kvalitás, sprinter sem, bajnokságokat sem nyertem. (De kövér kisfiú sem voltam:) ) Biznisz ismereteim csekély kategóriába estek. De reflektálok önmagamra, számít a külvilág, és fejlődni akarok. Igyekszem magam egyensúlyban tartani. Edzéssel, olvasással, kapcsolatokkal, beszélgetésekkel, utazásokkal, zenével, jóga nidrával, állandó célokkal… Ez az én egyszemélyes olimpiám. Nem máshoz mérve, hanem kihozva magamból a maxot. Mert egyedül arra nincs bocsánat, ha valaki lustaságból, nemtörődömségből, félelemből, önmagával való szembenézésre képtelenségből nem aknázza ki a benne rejlő potenciált. Akkor nem valósította meg azt, amiért ide született. Attól én menekülök. S viszont. Pálmafa alatt heverés közben hárfát pengetve nem lehet nagyot alkotni. 

Védőbástyám mindig az volt, hogy tanultam. Gyakoroltam is, de tanultam. Kiváncsiság hajtott, és a felém repülő nyilakat is ez a bástya védte ki. Tudjátok, hogy a ma magától értetődő, államilag elismert személyi edzésnek és ezt a koncepciót népszerűsítőknek (azaz nekem) mennyi ellenlábasa, kritikusa volt anno, 15 éve? Dzsungelt vágtunk, rendeset.

Zuhanyhiradóból hallom, hogy a ZL azért csinálta a szervezetfejlesztést, hogy utazhasson! Mondjátok Ti! Vélelmezem, hogy az én szerepem még nem teljesen világos sokak számára. Ez csak akkor gond, ha téves előfeltételezésekre épülő válaszokat gyárt valaki magának és ez befolyásolja az IWI-s munkavégzését. Hát, utazni mindig utaztam. Mikor csak egy hátizsákom és beletekert hálózsákom volt, a zsák tele konzervekkel, se angoltudás, se pénz, akkor stoppal az Osztyapenkó szobortól (M7-es kijárat - a fiatalok kedvéért) Londonba. 3 nap alatt ott voltam. Mert meg akartam tanulni angolul és úgy gondoltam, ott fog menni leghamarabb, nem Vác-alsón. Az utazás nekem a változás, a szabadság, a fejlődés, az új befogadásának szimbolikája.

 Mostani utazásaim, már a „hozzájárulásom” része. Hozzájárulni valamihez, ami nem elsődlegesen a profitért, a közvetlen haszonért van. Hanem azért, mert így érzem azt, hogy céljaimmal egy magasabb rendű „jót” szolgálok. Nekem ez azt jelenti, hogy a fitnesz szektort, - amit én a „jobb életérzés és jobb fittségi állapot” szinonímájaként használok – fejleszthetem, hatásom van arra, hogy nemzetközi szinten is elterjedjenek azok a protokolok, melyek ezt elősegítik. Hát persze, hogy ez visszahat az IWI-re. Most jól lelepleződtem...

5 éves önkéntes, jórészt saját költségviselésű EU-s munka előzte meg azt a felvételi procedúrát, melynek eredménye, hogy a mostani EuropeActive szakmai igazgató-helyettesi munkára végül engem választott ki egy bizottság a nemzetközi szakember jelentkezőkből pályáztatás és többkörös interjúztatás után. A full állással járó igazgatóságot pedig én utasítottam el (értsd elszaboltáltam), mert akkor nem lenne ennyi időm az IWI-re és a számomra fontos kapcsolataimra.

Ehhez kellett a PhD, melyet 7 éves kivárás, munka, tanulás előzött meg. Erre épül a madridi oktatói kinevezésem, szóval minden mindennel összefügg. Mindennek ott van a helye az ember életében, még a rosszként megélt periódusoknak is, mert abból is lehet tanulni, az mozdít ki. Tanulság számomra, hogy érdemes invesztálni a jövőnkbe.

Az egész karrier sikerpályámat úgy élem meg, mint Steve Ray Vaughan a híres blues gitáros, akinek valószínűleg nagy mákja van, hogy valami különös egybeesés folytán mindig akkor penget a jobb kezével, mikor a ballal lefog egy pont odaillő hangot. Az, hogy ráadásul a hallgatóság az így összeálló hangsorokat zenei élményként értékeli és tetszik nekik, külön szerencse.

Én is szerencsés arc vagyok, hogy szenvedélyem(mé tettem) a karrierem, és hogy sok hasonló értékrendű emberrel dolgozhatok együtt. Ennyit akartam írni, hogy tudjatok engem hova tenni az egész szervezetfejlesztéssel együtt! "

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fitnesstrend.blog.hu/api/trackback/id/tr348034808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.